Mivel a regény eredetileg francia nyelven íródott, ezért választhattam, hogy az angol vagy a magyar fordítását olvasom-e el. Szerencsére az utóbbi mellett döntöttem, mert a rengeteg tudományos zsargonba még angolul is beletört volna a bicskám. Pedig ezek a geológiai, földtörténeti eszmefuttatások egyáltalán nem szükségesek a regény élvezetéhez - annál is inkább, mert már jócskán túlhaladottak, sőt, még a saját korukban (19. század második fele) sem fogadta el őket mindenki.

Ha tehát elengedjük a tudományos alátámasztottságot, marad egy izgalmas kalandregény, egy fantasztikus utazás története. Egy professzor és unokaöccse nekivágnak hamburgi otthonukból, hogy a rejtélyes Izlandra utazzanak, és egy vulkán kráterében leereszkedve eljussanak a Föld belsejébe, egészen a magjához. Földalatti kalandozásaik során aztán egy titokzatos világra bukkannak, egy "belső kontinensre" tengerrel, szigetekkel, élővilággal. Mintha az addig feltárt kövületekben megőrzött őslények itt valahogy fennmaradtak volna. A két tudós egyik ámulatból a másikba esik, de nem sokáig időznek ezen a különös helyen, ripsz-ropsz újra a felszínen találják magukat - csak éppen nem Izlandra tértek vissza, hanem a Stromboli, egy itáliai vulkán szállította őket a mélységből!

Ma már persze megmosolyogtató egy efféle fantasztikus utazás, pláne, ha még tudománnyal is próbálják megtámogatni. Mégse becsüljük le a tudomány szerepét a történetben, mert bár megcáfolt geológiai, paleontológiai, fizikai, stb. elméletekkel operál, megmutatja azt is, mekkora eredményeket érhet el az emberi kíváncsiság, a megismerés vágya. Gondoljunk csak bele, hogy két egyszerű férfi (akiknek egyetlen szuperereje a tudományos érdeklődés) puszta feltételezések, ködös elméletek hatására hátrahagyja kényelmes otthonát, nekivág az ismeretlennek, és csupán műszereikre, számításaikra, na meg kötélidegzetű izlandi kísérőjükre hagyatkozva simán kockára teszi az életét, hogy megtaláljanak valamit, amiről azt sem tudják biztosan, hogy létezik-e. Mekkora bátorság, elszántság és tudományos elkötelezettség kellett egy ekkora vállalkozáshoz!

Verne műve tehát nem a korszerű elméleteknek állít emléket, hanem az emberi akarat és tudásszomj előtt tiszteleg. Megmutatja, hogy a puszta kíváncsiság milyen messzire (mélyre) eljuttathatja a legegyszerűbb halandót is - csak legyen nála kronométer, manométer, meg persze egy Ruhmkorff-lámpa.