Jó ötletnek tűnt a saját világnézetemmel ellentétes beállítottságú szerző gondolatait olvasni, és egy kicsit kitekinteni a saját véleménybuborékomból. Egy kedves tanárom mondta azt nekünk annak idején, hogy ő mindig ellenzéki lapokat olvas, mert azok ferdítik kevésbé az igazságot – az nem derült ki,…

Most már biztos, hogy a könyves humort nem nekem találták ki, vagyis számomra nem összeegyeztethető az olvasás és a nevetés fogalma. Elvileg a 'Lucky Jim' kora egyik sikerregénye, ami tele van kacagtató  jelenetekkel, és az angol humor sziporkáival. Nos, én egyetlen szikrányit sem fedeztem fel…

Bryson remek stílusában szinte bármilyen témáról szívesen olvasok - sikerült már közelebb hoznia a tudományok világát, az orvostudományt és a hétköznapok történelmét is. Ezek mind nagyszabású, bő lére eresztett kötetek voltak, amikhez képest a mostani elég vékonykának tűnik. Voltaképpen Bryson nem…

A sorozat előző része óta ismét rengeteg idő telt el, a Dűne istencsászára, II. Leto már csak legenda, apja, Paul pedig mítosz. Ekkora távlatokat csak kevés szerző tud koherensen, követhetően áthidalni, de Herbert sosem aprózta el történeteit, ő nem a kisemberek krónikása, hanem civilizációké. Mégis…

A Nápolyi regények harmadik részéhez értem, ami ugyanazon a hőfokon izzik tovább, mint az első két kötet. Elena és Lila immár felnőttek, sőt, családanyák lettek. Bár fizikailag sokszor távol vannak egymástól, továbbra is igyekeznek tartani a kapcsolatot - hogy ez mennyire van jó hatással rájuk, az…

Egy tavalyról maradt adósságot törlesztettem ezzel a könyvvel, ami sajnos nem fért bele a 2025-ös évbe. Így viszont ráérősen, kényelmesen merülhettem bele a "Nagy Alma" történetébe, amit Rutherfurd a tőle már megszokott alapossággal járt körbe. A 800 oldalas terjedelmet leszámítva egy igazi…

Az év végére tartogattam ezt a "csemegét", ami az éves tervem utolsó darabjaként jelképesen megkoronázza a 2025-ös év olvasásait. Azt hiszem nem kell szégyenkeznem a teljesítményem miatt, család és munka mellett is sikerült teljesítenem a kitűzött céljaimat. Nem fogok vég nélküli évértékelésbe…

A svéd szerzőről Nils Holgersson történetét olvasva hallottam először, amit persze gyerekkoromban rajzfilmen láttam. Ki gondolta volna, hogy az aranyos kis mese elvezet egy Nobel-díjas írónőhöz? A Gösta Berling saga az első műve, amivel azonnal berobbant a köztudatba. Bár ez egy felnőtteknek szóló…

Elég sokáig halogattam A szolgálólány meséjének második részét, de az írónő sem kapkodta el: 35 évet várt a legendás első rész folytatásával. Meg tudom érteni, hiszen nagyon felkavaró, tabudöntögető témáról van szó. Egy kis emlékeztető: A szolgálólány meséje egy olyan disztópikus világot tár elénk,…

Szerintem nincs olyan ember a földön, aki ne hallott volna a Jóbarátok című sorozatról, ami bár több, mint 20 éve véget ért, a mai napig el lehet csípni az ismétléseit ilyen-olyan tévécsatornákon. Ezt a kerek évfordulót kihasználva újra a csapból is a Jóbarátok folyik, feliratos pólók, használati…

Most kell erősnek maradni, és nem rávetődni a Nápolyi regények következő részére, hanem tartani magamat az olvasási tervemhez. Nagy a kísértés, hogy egy lendülettel elolvassam az egész regényciklust, annyira magával ragadó a történet, a szereplők dinamikája. Ferrante mesterien ötvözi a melodrámát és…

Bár fél évbe telt, de végre kiolvastam. Egykori egyetemi tankönyvem eddig türelmesen várt a könyvespolcon, hogy mikor veszem végre rá magam, és februárban eljött az ő ideje. Persze nem egyfolytában olvastam idáig, hanem beékelve egy-egy regény közé, amik után jól jött a váltás, hogy magamhoz térjek…

Minden nyáron igyekszem legalább egy "nagy klasszikust" beiktatni az olvasmányaim közé, mert ilyenkor több időm van belassulni és elmerülni a több száz éves féltéglák világában. Tavaly így sikerült a Middlemarch-ot újraolvasnom, idén viszont egy számomra új és ismeretlen, de nem kevésbé híres…

A francia szerző nem a finomkodó stílusáról ismert. Mind témaválasztása, mind pedig szókimondása enyhén szólva is provokatív. Ennek csak egyik oldala a figyelemkeltés, a másik inkább az elgondolkodtatás: Houellebecq nem fél állást foglalni (legalábbis szereplőin keresztül) olyan megosztó, de…

A fél júliust ezzel a monumentális regénnyel töltöttem, ami mind terjedelmében (990 oldal), mind méretében (kb. féltégla) igazi kihívást jelentett. Egy ekkora könyvet nem visz magával az ember sehová, hanem otthona nyugalmában, a kanapé-ágy-terasz Bermuda-háromszögébe zárva, csuklóját zsibbasztva…

Jean Brodie egy igazán megosztó személyiség: tanítványai bálványozzák, kollégái és felettesei féltékenyek rá - de abban mindannyian egyetértenek, hogy a 40-es éveiben járó tanárnő igazi egyéniség. Hogy ezt az egyediséget miként fogadja be a 30-as évek képmutató Edinburgh-i társadalma (sehogy), és…

A Dűne-sorozat negyedik része logikus folytatása az eddig gondosan felépített mondakörnek, mégis kockázatos vállalkozás több szempontból is. Az első trilógia egysége után egy új ciklus nyitányát jelzi, és rögtön 3000 évet ugrunk előre Paul Atreides korához képest. Ez nyilvánvalóan azzal jár együtt,…

Ezzel a könyvvel bizony mélyen alámerültem a politika mocsarába, ami sosem egy kellemes élmény. Különösen napjaink eseményeinek fényében kétes választás ilyen témájú könyvhöz nyúlni, mert a nemes cél ugyan ott lebeg a szemem előtt, hogy jobban megértsem a körülöttem tomboló káoszt, a lelkivilágomnak…

Egy igazán hiánypótló kötet ez a nők helyzetének társadalomtörténetéről, ami ugyan egy kissé bulváros, de mégis megalapozott és szemet gyönyörködtető kivitelezésű. Alapját az ugyanezt a címet viselő blog bejegyzései alkotják, melyek tényanyagára Budai történelmi kutatásai közben bukkant. Ezek a…

Németh László most már sokadjára bizonyítja be számomra, hogy a női lélek nagy ismerője - és nem csupán ismeri, hanem képes érzékletesen be is mutatni azt az olvasónak. Kárász Nelli és Kurátor Zsófi alakja mellé emelkedik Égető Eszteré, aki a három karakter közül a "legszentebb". A falusias…

Kognitív disszonancia redukció. Ez a veretes kifejezés jutott az eszembe nagyjából a századik oldal után - amikor már azért nem hagyja abba az ember az olvasást mert annyi időt és energiát beleölt a kötetbe. Aztán ha nagy nehezen, hosszú hetek kitartásával átverekedte magát rajta, akkor meg már…

Az elég bénácskára sikerült cím egy féltéglányi King-klisét takar, vagyis a szerző ugyanazokból az elemekből építkezik, amiket a Borzalmak városában és a Végítéletben már jól bejáratott. A később megjelent Hasznos holmik és A búra alatt is mutat "némi" hasonlóságot az előbbi kötetekkel, ezek King…

A feledés homályába méltatlanul elsüllyedt, és onnan csak történelmi regényeivel fel-felbukkanó Passuth egy ritkább művével találkoztam. Annyi múltbeli bolyongás után figyelme a saját kora felé fordult, és átélt élményeire alapozva végre megírta az 1945-ben megostromlott Budapest újraéledésének…

Újra elmerültem Frank Herbert szuggesztív, filozofikus világában, aminek nagyon jót tesz, ha egy kis időre félretesszük. Annyira tömény és mindent elárasztó a stílusa, hogy néha lélegzethez kell jutni és szünetet tartani két rész között, de egy adott kötet olvasása közben is. Az első két részben…

Az olasz szerző utolsó könyve visszavisz bennünket a Holokauszt rémségei, a lágerek sötét bugyrai közé, ám ezúttal nem regény, hanem egy filozófiai-pszichológiai értekezés formájában. Levi volt az egyik első zsidó túlélő, akinek visszaemlékezései alapján a világ tudomást szerzett a nácik…