Golding regénye a Robinson Crusoe és A pál utcai fiúk furcsa, kissé morbid keveréke. Egy csapat angol diák egy lakatlan szigetre vetődik, ahol felnőttek nélkül először önfeledten vetik bele magukat a különféle kalandokba, élvezik a szabadságot, az önállóságot. Ám az események egyre komolyabbra fordulnak, lassan elfelejtik, mi a helyes, mi a rossz, és a csapat lassan megoszlik, sőt, egy gyerek marad a "jó" oldalon, aki ellen hajtóvadászatot indítanak. A gyerekek teljesen elvadulnak, kivetkőznek önmagukból, míg végül eljutnak a gyilkosságig is. Szerintem ifjúsági regénynek kicsit erős, bár fontos mondanivalója van: felfogható egyfajta társadalomkritikának is, hiszen pontos képet ad arról, hogy mi történik, ha egy közösség elveszíti az alapértékeit, megfeledkezik az alapvető erkölcsi normákról. A regény írásakor még élénken élt az emberekben az önkényuralmi rendszerek emlékezete, ezért akkor rendkívül sokkoló mű lehetett - jelentőségéből, aktualitásából mára sem vesztett sokat.