Éppen 100 évvel Bram Stoker Drakulája után Freda Warrington úgy döntött, hogy megírja a nagy előd történetének folytatását. Természetesen nem lehet "hiteles" folytatásról beszélni, mivel az eredeti mű szerzője 1912-ben meghalt, így nem sok köze lehet ehhez a verzióhoz. Inkább egyfajta továbbgondolása ez az 1897-es történetnek, ahol a szereplők megmaradtak, de szinte minden más megváltozott. Ez a változat megadja (nekem) azt, ami Stoker regényéből kimaradt: sokkal több a (nyílt) erotika, Drakulát is többet "látjuk", több jelenetben szerepel. A Gróf vonzó, sötét, szenvedélyes és titokzatos férfiként tér vissza az eredeti szörny-alak helyett, amivel Warrington valószínűleg a női olvasókra kívánt elsősorban hatni. Az összes változtatás szerintem két okra vezethető vissza: egyrészt az író most egy nő, ezért elkerülhetetlen, hogy más szempontok kerüljenek előtérbe, vagy hogy ugyanazok a helyzetek, motívumok más megvilágítást kapjanak. Másrészt a modern olvasók igényeihez is igazodni kell, ezért a több akció, vér és persze erotika. Lehet, hogy Drakula története egy romantikus regény szintjére süllyedt le, nekem mégis nagyon tetszett, mert a figyelem most tényleg csak a fontos dolgokra irányult: az érzésekre és a tettek mögött meghúzódó okokra, motivációkra.