Egy írónő írása egy írónőről, aki egy írónőről ír... ezzel össze is foglaltam a mű lényegét. Egy nagyon mély, a nőiséget alapjaiban érintő könyvről van szó, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni, egyrészt a stílusa, másrészt a mondanivalója miatt. Egy érdekes gondolatkísérlet keretében kapunk bepillantást az 50-es évek Angliájának politikai és társadalmi helyzetébe egy nő szemszögéből.

A politikai vonatkozás már önmagában is érdekes, hiszen brit kommunisták találkozóiról és nézeteiről olvashatunk - míg magyarként a saját bőrükön tapasztalhatták meg az emberek a rendszer áldásait, addig az angolok kívülállóként, elméleti síkon játszottak el a teljes egyenlőség elméletével, eleinte tisztelve és felnézve Sztálinra és a többi vezetőre a keleti országokban, aztán kiábrándultan és csalódottan a gyakran borzalmas realitástól.

A nőiség rendkívül (már-már túlságosan is) erősen van jelen a műben. Egy nő gondolatait, érzéseit követjük, aki ezeket a folyamatokat kategorizálva, külön jegyzetfüzetekbe gyűjti, naplók formájában. Sokszor még nőként is nehéz azonban követni az érzések, hangulatok változását, sőt még azt is megkockáztatom, hogy nekem talán nincs is ennyi gondolatom vagy érzésem, amiről írni tudnék. Mindenesetre nagyfokú ön-megfigyelési készség szükséges hozzá - csak miközben magunkra figyelünk, elmegy mellettünk az élet...