Régebben, kamaszként, nagyon sok Stephen King regényt olvastam, de nagyon hamar megcsömörlik az, aki vállalkozik arra, hogy belépjen az író beteg világába. A szerző a pszicho-horror nevezetű műfaj mestere, és mint azt a neve is mutatja, főként az emberi elme betegségei, abnormalitásai a megihletői. Ennek ellenére fokozatosan adagolva rendkívül izgalmas és hátborzongató utazásban lehet részünk, ha az amerikai best-seller író történeteit választjuk.

A ragyogás talán az egyik legsikeresebb regénye, és ehhez a filmváltozat is nagyban hozzájárult Jack Nicholson zseniális főszereplésével. Adott egy frissen leszokott, állásából elbocsátott és emiatt érzelmileg-idegileg instabil apuka, egy anyjával folytonos viszályban élő anyuka, és a kisfiuk, aki az átlagosnál érzékenyebb és élénkebb a képzelőereje. Tegyük most ezt a családot egy mindentől elzárt, hegyvidéki szállodába 5 hónapra, lássuk el őket információval a hotel kétes múltjáról és az ott történt halálesetekről, és lássuk, mi fog történni. A végkifejlet egy percig sem kétséges, apuka bekattan, a "szálloda" a hatalmába keríti, és megpróbálja megölni szeretteit. Mindezt már a regény elején sejthetjük, és mégsem lehet letenni a könyvet... King olyan precízen adagolja a borzongató epizódokat, apró részleteket, mintha csak egy horrorfilm peregne a szemünk előtt, ráadásul pontosan eltalálja a valódi és "természetfölötti/misztikus" részek arányát, így nincs bennünk olyan érzés, hogy sok lesz már a hókuszpókuszból, nem szakadunk el teljesen a realitástól.

Bár nem tartozik a klasszikus szépirodalmi művek közé (talán majd egyszer), A ragyogás remekül ábrázolja azt a lelki folyamatot, ami egy normális embert elvezet a teljes őrületig.