Aki egy kicsit is érdeklődik az angolszász kultúra iránt, annak kihagyhatatlan olvasmány ez a könyv, ami olyan klasszikusok eredetijét tartalmazza, mint a Hamlet, vagy Artúr és a kerekasztal lovagjainak történetei. Azonban nem csupán az ismerős történetek miatt lehet érdekes Dömötör Tekla gyűjtése, hiszen a kevésbé elterjedt mondák is rendkívül izgalmasak és segítségükkel remek képet alkothatunk a germán törzsek, a középkori lovagok és az egyszerű emberek világáról. Szinte magunk előtt láthatjuk a rideg, fagyos pusztákat, a sötét, rejtelmes erdőket és a sivár, komor várakat. 

A többi nép mondáinak ismeretében (gondolok itt a görögökre vagy a rómaiakra) rengeteg eltérésre bukkanhatunk, de talán még izgalmasabb a hasonlóságokat kutatni. A világ eredetének magyarázata, az istenek történetei szinte minden népnél megfeleltethetők egymásnak (kisebb-nagyobb variációkkal persze). Az viszont, hogy az emberek életében mennyire van jelen a vallás, már korántsem mutat egységes képet. A germán törzsek mondáiban kisebb jelentőséget tulajdonítanak az isteneknek, nagyobb szerepet kap az egyén bátorsága, rátermettsége. Ez a középkori történeteknél csak fokozódik, a babonák, hiedelmek helyett az emberi kvalitások esnek latba nagyobb súllyal. Persze mesés elemekből nincsen hiány, sőt, a csodálatos lények egészen kiszolgáltatottá teszik a halandó létet.

Nehezebben megfogható, de annál jellegzetesebb különbség van a társadalom szervezete, "fejlettsége" között. Nem szívesen nevezem fejlettségnek a görög-római és a germán civilizáció közti eltérést, de tény, hogy a mediterrán térségek lakói sokkal összetettebb és sokrétűbb társadalmi szerkezetben éltek, de talán a bürokrácia, az áskálódás  és az intrika túlburjánzása okozta a vesztüket szemben az egyszerűbb, direktebb irányítású "barbárokkal". Természetesen ez a külöbség eltűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a görögök és rómaiak évezredekkel megelőzték az északi törzseket - akik mostanra utolérték, és talán le is hagyták őket.