Na, ez is megvolt - ezzel a gondolattal a fejemben "végeztem ki" az ominózus sorozat harmadik, befejező részét is. Sajnos azonban nem ez az, amit ilyenkor szeretnék érezni - a könyv stílusával élve, kielégítetlen maradtam. Miért? A válasz rögtön érkezik: az írónőnek egyáltalán nem sikerült meglepnie, elgondolkodtatnia vagy sokkolnia. Ugyanazokkal a már jól ismert szófordulatokkal és motívumokkal jutunk el a cselekmény tetőpontjáig - ami inkább csak szerény kis bukkanó - majd minden tökéletesen kiszámítható mederben csordogál egészen a végkifejletig, ami szintén sematikus és giccses. 

Főszereplőnk, a minden képzeletet felülmúló Mr. Grey teljesen beleszürkül (!) a hétköznapokba, amik azonban még így is idegesítően irreálisak. Talán az lehetett a cél, hogy a sok magányos, boldogtalan vagy csak simán unatkozó, de mindenképpen teljesen átlagos női olvasó elhiggye, őrá is vár valahol egy Christian, aki kiragadja a mindennapokból, elhalmozza ajándékokkal, sok szexszel és izmokkal - nos, ha ez volt a cél, nálam sajnos nem jött be. Engem inkább idegesít, bosszant, ha ennyire be akarják skatulyázni az igényeimet, és pontosan így tesznek teljesen átlagossá.

Mivel nem szeretek félbehagyni semmit, ezért rágtam magam végig Ana és Christian abszolút semmitmondó történetén, de ennyi elég is volt. Talán, ha majd egyszer unatkozó, kiégett és sóvárgó MILF-háziasszony leszek (akárcsak az írónő és a könyv olvasótáborának 90%-a) újra fellapozom, de addig maradok az igazi, felkavaró, megrázó, tartalmas és különleges KÖNYVEKNÉL - because I can!