Végre Kelet-Európa (vagy Nyugat-Ázsia?) is felkerül irodalmi térképünkre, már ami az orosz, ukrán és fehérorosz mondakincset illeti. A hatalmas, végeláthatatlan sztyeppéket különféle szellemlényekkel, boszorkányokkal, varázslókkal népesítik be, melyek ellen félelmetes erejű hősök harcolnak. Kegyetlen világ ez, a gyengédség, szerelem halvány nyoma nélkül - de ez nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a pogány szlávoknak egyetlen istennőjük volt a számtalan istenség mellett. Úgy látszik ezen a felálláson az eltelt évszázadok sem tudnak változtatni. 

Az eddig olvasott mondákhoz képest fellelhető némi sajátosság is, elsősorban abban, hogyan jelenítik meg, milyen tulajdonságokkal ruházzák fel Istent. A keresztény szlávok istene esendő, már-már emberi, gyakran hibázik, de mindig segíti, gyámolítja teremtményeit, az embereket. Állandó harcban áll az ördöggel, aki néha túl tud járni az eszén. Ám nem csupán ő vigyáz az egyszerű emberekre, sok népi hős, betyár osztogat igazságot gazdagok és szegények között.