Fowles első könyve egyáltalán nem nevezhető olvasó-barátnak vagy könnyűnek, jómagam is két hétig küzdöttem vele. Bizony, küzdelem volt ez a javából, de mint ahogy általában lenni szokott, itt is az olvasó került ki győztesen, hiszen gazdagabb lett jópár bölcsességgel, élettapasztalattal és igazsággal. Nem egyszerű azonban ezeket kihámozni a regényből, ugyanis Fowles nekünk sem enged több bepillantást az eseményekbe, mint főhősének, Nicholas-nak. Talán épp emiatt alakulhat ki egy erős szimpátia olvasó és főszereplő között, annak ellenére, hogy a súlyos elköteleződési problémákkal és önértékelési zavarral küzdő fiatalembert sem könnyű a szívünkbe zárni.

Ahogy kikerül megszokott, tipikusan londoni középosztálybeli környezetéből, és görög földre teszi a lábát, Nicholas többé már nem tudja jól bevett stratégiáit alkalmazni, és ez bizonytalanná teszi. Ez a bizonytalanság lesz aztán a regény fő motívuma, ami az utolsó mondatig elkísér minket. Főhősünk ugyanis egy az eseményeknek egy olyan hálójába keveredik, amiből nincs kiút: a dúsgazdag Conchis birtokán értékrendje és világszemlélete gyökeres változáson  megy át, és az ott töltött pár hónap örökre megváltoztatja az életét. Az érzelmi-lelki hullámvasúton mi is mellette ülünk, és együtt kínlódjuk végig a bizonytalanság, a reménykedés és a csalódás szűnni nem akaró körforgását.