Azt hiszem a legnagyobb gondom ezzel a könyvvel az, hogy túl műveletlen vagyok ahhoz, hogy élvezzem vagy akár csak értékeljem. Nem tetszett a zavaros, átláthatatlan stílus, a furcsa, kidolgozatlan képek és szófordulatok. Pedig a szürreális díszletek között egy korrekt kis szerelmi történet bújik meg, csak győzzük kihámozni a sok bizarr jelenetből. Igazából csak egy kicsi hiányzott ahhoz, hogy érdekes és egyedi legyen Vian műve: ha jobban részletezi bizarr ötleteit, például a lakóinak hangulatát visszatükröző házat, vagy a koktélkeverő zongorát - talán így nem tűnne egy zavarbaejtő zagyvaságnak az egész.

Bárdolatlanságom miatt nem vettem észre semmi humorosat sem, pedig a fülszöveg szerint a könyvecske bővelkedik megmosolyogtató fordulatokban. Ebből rögtön két tanulságot is levonhatunk: 1. Ne a fülszöveg alapján ítéljünk meg egy könyvet, sőt, a legjobb, ha el sem olvassuk azt. 2. Talán vannak olyan könyvek, amik csak abban a korban élvezhetők, amiben íródtak. Nem szívesen írom le ezt, de bizony nem minden írás örökérvényű, vagy tartogat értelmes mondanivalót számunkra akár több száz év távlatából is.