Dickens klasszikus novellája egy olyan karácsonyi mesének álcázott társadalomkritika, mely mind a mai napig őrzi aktualitását. A történet valószínűleg mindenkinek jól ismert: Scrooge, a megrögzött munkamániás, pénzhajhász és antiszociális vállalkozó spirituális agymosása, vagyis az elmúlt, a jelen és az eljövendő karácsonyok szellemeinek társaságában eltöltött éjszaka hatására bekövetkező heveny pálfordulás a személyiségében.

Kész szerencse, hogy a karácsonyi cukormázat lehántva a kis történet mélyebb értelmű üzenetéhez is hozzáférhetünk. Scrooge valójában nem arra döbben rá, hogy mennyire szereti a karácsonyi felhajtást, vagy hogy egy hatalmas pulyka árán lelki üdvözülést vásárolhat - az ő megvilágosodása sokkal prózaibb: ráeszmél, hogy a felhalmozott vagyona, a cége mit sem ér majd, mikor ő már nem él. Ha mindenkit elmar maga mellől, és magát is megfosztja munkája gyümölcsétől, azzal egy értelmetlen célt hajszol csak. Jobban teszi tehát, ha hátralévő éveit szerettei körében, kényelemben és szeretetben tölti, így a pénzét valódi örömre és őszinte érzésekre válthatja.