Adott egy házaspár és a szerető. Mindkettejük szeretője. Winterson ismét arcon csapta a hagyományos párkapcsolatokat és a szokványos romantikus regényeket. Hiszen azt még csak-csak beveszi az olvasó gyomra, hogy a férj vagy a feleség félrelép, de hogy ugyanazzal a személlyel tegyék ezt, egy kissé merész. Érzelmek és kapcsolatok olyan bonyolult kuszaságát eredményezi ez a "teljes szerelmi háromszög", amit szinte képtelenség kibogozni. Felmerül a kérdés, ki a hibás, ki tehet az egészről - és egyáltalán, ki kivel szeretne maradni?

Önmagához hűen Winterson nem csak pusztán elmeséli ezt az amúgy sem mindennapi történetet, hanem csavar egyet (kettőt) rajta: az érzelmeket, vonzódást megpróbálja a fizika szemszögéből leírni. Ez nem újdonság nála, az írónő szívesen kísérletezik látszólag furcsa, tudományos megközelítésekkel, amiből mindig kiderül számunkra, hogy a szerelem egyszerre emberi és emberfeletti adománya (a biológiának? a kémiának? a sorsnak? Istennek?)

Végezetül pedig, ha még mindig azt gondolnánk, hogy egy átlagos romantikus regényt olvasunk, kapunk egy adag mágikus realizmust és horrort is az arcunkba, hiszen így teljes egy valódi Winterson-regény, és én éppen ezt szeretem benne.