Újra és újra rá kell döbbennem, hogy King egy zseni. Néha kissé elrugaszkodottak ugyan a könyvei a valóság és a természetfeletti kapcsolatát illetően, amikor viszont eltalálja az arányokat, az fenomenális. Ahogy ez a könyv is. Egy olyan különleges közösség mindennapjait ismerhetjük meg, aminek tagjai napi kapcsolatban állnak a halállal. Halálraítéltek és őreik között különleges kapcsolat alakul ki: nem csupán őrzésről van itt már szó, sokkal inkább felkészítésről, az utolsó órák megkönnyítéséről. Erre a lelkileg megterhelő munkára csak nagyon kevés ember alkalmas, és még ők is kiégnek egy idő után. Talán csak az a tudat könnyíti meg mindennapjaikat, hogy a társadalomra veszélyes, kegyetlen bűnözőket tesznek el láb alól, és valóban igazságot szolgáltatnak. És akkor megérkezik a börtönbe John Coffey - egy hatalmas, birkatermészetű, különös férfi - és az eddig ismert, követett, biztonságot nyújtó szabályok mind felborulnak. Az új rabbal a természetfeletti, a megmagyarázhatatlan is beteszi a lábát a részlegre, különös események láncolatát indítva el. 

A halálsor mikro-közössége tökéletesen leképezi társadalmunk működését: akinek egy csepp hatalma is van, csak az emberségén múlik, hogy ne éljen vele vissza. A jó tetteket, a jó embereket sokszor csak későn ismerik fel, ám az is lehet, hogy soha.