A késő ókorból származó, lazán összekapcsolódó történetekből álló regény majd' 2000 év távlatából is szórakoztató olvasmány. Friss, élénk, élő beszédhez hasonló nyelvezete könnyen érthető, sodró lendületű. Főhőse Lucius, egy előkelő ifjú, akit kíváncsisága kever bajba: egy varázslat balul sül el, és ő madár helyett szamárrá változik. Megkezdődik hányattatásainak sora, idegen tájakra, idegen emberek közé vetődik, rengeteg veszélyes helyzetből menekül meg. Végül isteni segítséggel visszanyeri emberi alakját, de az átélt események hatására gyökeresen megváltozik élete.

Lucius kalandjai közben számos vallású, társadalmi helyzetű és kultúrájú embert ismerhetünk meg, akik mind a kereszténység elterjedése előtti vákuumban kavarognak. Óriási a bizonytalanság, hiszen teljes családok tűnhetnek el egyik napról a másikra, rablók és egyéb gonosztevők garázdálkodnak országszerte, egyedüli menedéket csak a vallás nyújthat. De melyik? Rengeteg szekta, felekezet létezik ekkoriban, egymás mellett, vagy éppen összekeveredve imádják az egyiptomi, görög és római isteneket. Hősünk végül Íziszt választja, és az ő dicsőítésének szenteli életét. 

Ne higgyük azonban, hogy valamiféle vallási kézikönyvet írt volna Apuleius. Rövid, de annál velősebb történeteiben hemzsegnek a pajzán, sikamlós fordulatok, de nem hiányoznak a romantikusabb hangvételű mesék sem, a legismertebb talán ezek közül Ámor és Psyché legendája.