Mi történik, ha a gyermeki ártatlanság olyan borzalommal szembesül, mint a Holokauszt? Egy német kisfiú, Bruno édesapját nevezik ki az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának, így az eddigi kényelmes, berlini életét hátrahagyva, az egész családnak a sivár, komor lengyel városba kell költöznie. Bruno kezdetben sóvárog a régi otthonért, a barátaiért és a városért, aztán szép lassan kezdi megszokni az új helyet. Mivel a nővérével együtt állandóan a házban, vagy annak udvarán tartózkodhat csak, nem sejt semmit a város másik felén folyó eseményekről. Mindössze az ablakból látja a szürke embereket a szürke barakkokban. Kíváncsisága felfedezőútra indítja, és az összes szabályt megszegve, felkeresi a kerítéssel körbevett tábort. Itt találkozik Shmuel-lel, egy zsidó kisfiúval, akivel ugyanazon év egyazon napján születtek. Bár köztük a kerítés, a két fiú hamar összebarátkozik, és együtt próbálják kideríteni, miért is kell az egyiküknek csíkos pizsamában, kopaszra nyírtan egy táborban sínylődnie. Egy napon aztán Bruno élete legnagyobb felfedezőútjára indul: zsidó barátjának eltűnt az édesapja a táborban, őt akarják megkeresni. Ehhez éppen kapóra jön, hogy Bruno haját is kopaszra nyírták, elhasznált csíkos köpenyből pedig mindig akad felesleg. Csak át kell bújni a kerítés alatt, és Bruno máris a másik oldalon találja magát. Hirtelen ő is egy lesz a több ezer táborlakó közül, és innentől kicsúszik a kezéből az irányítás, csak sodródik az eseményekkel…

Boyne könyve nagyon erősen hat, hiszen gyermeki szemszögből ritkán olvashatunk a náci állam belső működéséről. A naivitás és az ártatlanság tűpontossággal tárja fel ennek az elmebeteg rendszernek a visszásságait (pl. Ki dönti el, hogy ki viseljen sárga vagy vörös karszalagot?). Ráadásul úgy tud mellbevágó lenni, hogy közben a szörnyű részletekre csak utal, nem tárja elénk őket teljes valójukban. Egy-egy epizód, elejtett mondat úgyis előhívja azokat a képeket, amiket jól ismerünk más, hasonló témájú könyvekből. A könyv azért ég bele minden agysejtünkbe, mert egy olyan rendszerről szól, amiben még a legutolsó reménysugarat, a gyerekek jóhiszeműségét, ártatlanságát is elpusztítják. De persze

„ez nagyon régen történt, és ilyesmi sosem fordulhat elő többé. Manapság már semmiképp.”