Két szépirodalmi küszködés között szerettem volna valami kevésbé fajsúlyosat olvasni, így esett a választásom az elmúlt évek egyik legfelkapottabb, filmfeldolgozást is "kiérdemlő" thrillerére. Néhány éve tényleg mindenki ezt regényt olvasta, beszélt róla vagy a filmet kritizálta, de én ebből valahogy kimaradtam - félig-meddig szándékosan, ugyanis sokszor szeretek az árral szemben úszni, és ellenállni a trendeknek. Na de majd most! 

A számításom, hogy egy kicsit pihentetem az agyam és csak végigsuhanok egy könnyű kis ponyván nem teljesen jött be, mert bár tényleg haladós könyvről van szó, egyáltalán nem lehet egyszerű olvasmánynak nevezni. A nyelvezete egyszerű, de a történetvezetés és az érintett témák nem kis odafigyelést igényelnek. A cselekményt három nő szemszögéből ismerhetjük meg, viszont egyikük a regény egy pontján meghal. Az idáig vezető események láncolata, majd a gyilkos kilétének kiderítése adja a történet vázát, de ez mégsem egy krimi. A bűntény felgöngyölítése helyett az ahhoz vezető párkapcsolati és társadalmi tényezőkre helyeződik a hangsúly. A londoni külvárosok csinos kis házai ugyanis igazi emberi drámák helyszínei, amiket Rachel, a regény főszereplője előszeretettel figyel meg a vonat ablakából. Miközben naponta ingázik lakása és munkahelye között, egy egész fantáziavilágot épít a véletlen észrevett párocska köré - talán mind éltünk már át hasonlót. 

Az viszont, ahogy egyre részletesebben kirajzolódik előttünk Rachel vakvágányra futott (sic!) élete, és az szép lassan összekapcsolódik "Jess és Jason" sorsával, már egyáltalán nem hétköznapi. Fokozatosan kerülnek napvilágra Rachel múltjának szomorú állomásai: gyermektelenség, depresszió, alkoholizmus, válás, munkanélküliség... egy olyan lefelé haladó spirálba került, amiből nem látszik a menekülés. Csak a naponta meglesett házaspár elképzelt idilli élete a menekvés saját kudarcai elől - ám ez a pár csak néhány háznyira lakik tönkrement házassága helyszínétől, ahol az exe, Tom, Annával és kislányukkal kezdett új életet a romokon. Rachel pedig belesodródik "Jess és Jason", vagyis Megan és Scott szintén nem problémamentes kapcsolatába, ahol viszont a hűség és a bizalom jelenti a fő konfliktusforrást. 

A regény visszatérő eleme Rachel részeg emlékezetkiesései, amik egyrészt rendkívül szánandóak, másrészt a történet szempontjából folytonos lebegtetést jelentenek, vagyis sosem tudhatjuk biztosan, mi is történt, mert maga Rachel sem emlékszik rá. Homályos részletek, bevillanások váltakoznak időbeli ugrásokkal, a három szempont-karakter visszaemlékezéseivel. Ez a szerkesztési mód lehetővé teszi, hogy szinte az utolsó pillanatig ne tudjuk pontosan, mi is történt a szereplőkkel. A regény során szinte mindegyik szereplőről el lehetne hinni, hogy ő volt a gyilkos, annyira ügyesen adagolja Hawkins a részleteket. Viszont épp ezért egyiknek sem tudunk bizalmat szavazni, egyiküket sem tudjuk megkedvelni, annyira sötéten lettek ábrázolva.

Bár a brit hétköznapok megjelenítése is érdekes adalék, de a történet magva teljesen univerzális, kultúrákon átívelő: a gyerekvállalás sikerei és kudarcai. Nők, akik szeretnének, de nem lehet gyerekük, nők, akik nem szeretnének gyereket és nők, akik szeretnének is, és lett is gyerekük, de valahogy ez mégsem elég. Milyen hatással van ez a személyiségükre, a párkapcsolatukra és a döntéseikre, hogyan sodorja őket olyan élethelyzetekbe, amiket Hawkins hátborzongató realizmussal és mégis a végsőkig titkolózva jelenít meg.