Hatalmas tabló az első világháború és az azt követő évek Oroszországáról - történészeknek. A mezei olvasó sajnos csak kapkodja a fejét a pártok, mozgalmak, forradalmak és harcok zűrzavarában. Ugyanerről az időszakról szól Ken Follett A titánok bukása című regénye is, ami sokkal érthetőbben, már-már szájbarágósan adja vissza a kor eseményeit. Paszternak krónikája csak a kortársaknak követhető, csapongó, bő lére eresztett gondolatmenetei kevés kapaszkodót nyújtanak. 

Ha viszont lemondunk a történelmi síkról, ez a szószátyárság csodás leírásokat, különös, de annál gyönyörűbb hasonlatokat tár elénk. Szinte magunk körül érezzük az orosz tajga végtelenségét, a fagyos reggeleket vagy éppen az elpusztult falvak nyomorát. Paszternak ugyanis képes az emberi szenvedést, a kilátástalanságot és az állandó rettegést is képekké formálni, amik olyan csodásak, hogy már-már el is felejtünk együttérezni hőseinkkel. Pedig borzalomból akad bőven: szétszakított családok, zátonyra futott karrierek, eltűnt rokonok jelzik az egész társadalmat megmérgező politikai csatározások őrjöngését. Nem meglepő, hogy a szereplők képtelenek normális kapcsolatok kialakítására, vagy azok megőrzésére - a folytonos nélkülözés, a létbizonytalanság tönkreteszi a legszilárdabb közösséget is.

Zsivago doktor szomorú életútja akár Paszternakéval is párhuzamba állítható: mindkettő elhivatott, ígéretes tehetség, saját életükben a politika hatására mégsem sikerül maradandót alkotniuk - csak az utókor értékeli őket igazán.