A francia szerzőtől ez az első könyv, amit olvastam, de biztosan nem az utolsó. Hajmeresztően izgalmas történet ez a társadalom teljes átalakulásáról és a nemi szerepek felcserélődéséről. A cselekmény dióhéjban is elmondható, a hangsúly nem itt van, hanem a mögöttes tartalmon. Tehát egy vírus következtében a fejlett országok férfi lakossága szinte teljesen eltűnik a föld színéről. Mivel a betegség nemi érintkezés útján terjed, az életben maradt férfiak egy része az önkéntes kasztráció mellett dönt. Egy kis csoport, akik nem betegedtek meg, és az előbb említett beavatkozáson sem estek át, "védettekké" válnak, és táborokba zárják őket. A társadalom női tagjai veszik át az irányítást a politikában és a gazdasági életben, és megkezdődik a évszázados elnyomás felszámolása. Azonban hamar egy fanatikus vezető kezébe kerül az irányítás, és az események gyorsan elfajulnának, ha titkos szervezetek aknamunkával meg nem döntenék a rémuralmat. Ezután egy sokkal józanabb, de nem kevésbé nő-párti irányítás következik, akik hosszútávú intézkedésekkel biztosítanák az új egyensúlyt. Férfi főhősünk, aki nem mellesleg "védett", számos viszontagság után végre békében és biztonságban élhet partnernőivel.

Eddig a történet, ami bár rendkívül izgalmas, mégsem vetekedhet a sorok között megbúvó tartalommal. Néhány felvillantott epizódban feltárul a társadalomban megrögzült nemi szerepek minden fonáksága. Tipikus jelenet: csinos nő sétál az utcán, építőmunkások pedig utána fütyülnek, netán ocsmányságokat is kiabálnak. Képzeljük el fordítva: férfi hősünket egy csapat nő vegzálja. A megfordult világban a média félmeztelen férfiakkal reklámoz szinte mindent, az interjúk során pedig bár rengeteg szó esik róluk, ők maguk nem oszthatják meg gondolataikat. A nők dolgozni járnak, karriert építenek, pénzt keresnek, eltartják magukat, képességeiket elismerik - ezáltal újfajta magabiztosság járja át minden szavukat, tettüket. Férfi és nő között már a párbeszéd sem ugyanolyan: a férfiakat félbeszakíthatják, gondolataikat nyíltan értelmetlennek, butaságnak minősíthetik. A nők magatartása védelmező, óvó, egyben lekezelő lesz, a férfiak pedig nyílt kommunikáció helyett kénytelenek manipulációval, különféle mesterkedésekkel célt érni.

Ez a megfordított kép bár igencsak sokkoló, arra tökéletesen megfelel, hogy rengeteg természetesnek, megszokottnak hitt jelenségre rávilágítson. Nem gondolom azonban, hogy a görbe tükörben látottak vonzóbbak lennének a valóságnál, hiszen az egyenlőtlenség, az elnyomás ugyanúgy megmaradt, csak éppen a felek cseréltek helyet. Máshogy nem megy?