A kint repkedő mínuszok sem voltak annyira borzongatóak, mint a svéd szerző regénye. Nem klasszikus vérben tocsogós, gusztustalan horror, sokkal inkább hat a lélekre és az érzelmekre. Félelmetessége abban rejlik, hogy rendkívül pontosan modellezi az egyén és a társadalom reakcióit egy megmagyarázhatatlan eseményre, ezáltal nagyon hihetőnek és reálisnak hat. 

Stockholmban ugyanis egy szép nyári napon életre kelnek a halottak - na nem mindegyik, csak azok, akik két hónapnál nem régebben hunytak el. A felfoghatatlan jelenségre nincs magyarázat - talán szándékosan - a családtagok és a társadalom próbálják feldolgozni a lehetetlent. A regény főszereplői: az unokáját nemrég elveszítő nagypapa, a feleségét gyászoló férj, a hiperérzékeny kamaszlány és nagymamája másként reagálnak az eseményekre. Akad, aki a valláshoz menekül válaszokért, mások inkább elvonulnak és egyedül szállnak szembe a problémákkal. 

A regény tehát nem bővelkedik horrorisztikus jelenetekben, bár gyengébb idegzetűeknek azért így sem ajánlanám. Sajnos a feszültséget, az érzelmi töltetet nem sikerült végig fenntartani, a könyv első felében kibontakozó események a végére ellaposodnak. A visszahozott "újra-élők" hatalmas tömegével nem tud mit kezdeni az író, és a kezdetben még újdonságnak ható jelenség kifárad. A befejezés pedig egyenesen kiábrándító, az eddig realisztikus, már-már elképzelhető történet teljesen "elszáll".

Lindqvist regénye azonban még így is rendkívül érdekes olvasmányélmény: egy vallási-erkölcsi-társadalmi kérdéseket feszegető, cseppet sem tipikus zombi-regény.