Egy egész nemzedék nőtt fel a regényből készült filmen, köztük én is, így már épp ideje volt az eredetivel is megismerkedni. Szerencsére nem okozott csalódást, és a film értékéből se vont le semmit. A könyv sokkal sűrűbb, akció és gondolatok terén is, Spielberg viszont okosan nem pakolta tele a filmet: olyannyira nem, hogy még további két részre is futotta az izgalmas jelenetekből - de azokat inkább hagyjuk.

Koncentráljunk most arra a történetre, ami gyerekek millióiból csinált dinó-szakértőt, és tette a paleontológusokat menő arcokká. Azon túl, hogy irtó izgalmas több millió éve kihalt lények és az ember találkozásáról olvasni, Crichton igyekezett arra is rávilágítani, mi történhet, ha elkezdünk istent játszani. Egyik főhőse, a különc matematikus Ian Malcolm szájába adja a regény morális tanulságait, miszerint a tudás mellé felelősség is jár. Hiába jutott a tudomány olyan szintre, hogy képesek vagyunk élőlényeket létrehozni, nem látjuk át a természet bonyolult rendszerét, csak vakon beleavatkozunk olyan folyamatokba, amiket nem is értünk. Fontosságunk hamis tudatába ringatjuk magunkat, azt képzeljük, hogy uraljuk a Földet és a rajta létező életet, miközben mi is csak a nagy rendszer apró részei vagyunk csupán. A Föld előttünk is létezett, és utánunk is vígan ellesz majd, hiszen csak egy rövid kis epizód vagyunk a több milliárd éves történetében.

Miközben Malcolm ilyen magvas igazságokat oszt meg az olvasóval, a többieket bőszen aprítják a dinoszauruszok, és fordítva: izgalomban, vérben és kalandokban tehát nincs hiány.