A történelmi-művészeti témákat előszeretettel feldolgozó Passuth kései regénye a Medúzafej, amiben az olasz festőóriásnak, Caravaggio-nak állít emléket. A műben nagy hangsúlyt kap a kettősség, ami képei és hétköznapi élete között feszül. Csodálatos bibliai témájú festményein a szenteket, mártírokat minden pátosz nélkül, szinte naturálisan jeleníti meg, mégis nagy hatást gyakorol a szemlélőre ez az új stílus. Passuth érzékletesen jellemzi a legismertebb képeit, megszületésük körülményeit. A vitathatatlan tehetség mellé azonban kötekedő, nehéz természet társul, ezért Caravaggio egyre többször keveredik bajba, saját sorsát megkeserítve ezzel. Végül számos elismerés és siker után dicstelen véget ér élete, ám alkotásai a mai napig őrzik nevét.

Passuth a regényes életrajz mellett fontos szerepet szán a Caravaggio körüli embereknek is, így feltárul előttünk művész és mecénás bonyolult kapcsolata, illetve bepillanthatunk a modellkeresés folyamatába is. A könyv korrajznak sem utolsó, a festőt elkísérjük utazásaira az ellenreformáció Itáliájában: Milánó, Róma, Nápoly, Szicília városai, Málta... gyönyörű helyszínek, saját történetekkel, emlékekkel, amiket Caravaggio magáévá tesz, és képein is felhasznál. Így kapcsolódik össze múlt és jelen, egyén és társadalom, művészet és történelem.