Felkavaró, tabudöntögető kötet egy nagyon különös családról, akik a külvilágtól szinte teljesen elzártan élnek. Hogy hogyan alakult így az életük, az lényegtelen. Ne várjunk hosszas felvezetést, vagy korábbi epizódokat a karakterek kialakulásának ábrázolásához, McEwan nem Rushdie. Ebben a térben és időben is koncentrált regényben a szereplőket csakis a jelenben ismerjük, ám ez nem jelenti azt, hogy egysíkúak lennének. Négy testvér (egyikük a narrátor), két fiú, két lány, halott apa és anya. Mit lehet ebből kihozni? És McEwan elkezd "játszani": a testvérek viszonyát hol így, hol úgy csavarja, a hétköznapi eseményeket erotikus és horrorisztikus árnyalatokkal színezi meg, miközben egy rendkívül feszült és nyomasztó hangulatot is teremt. 

A könyv nem csak azért koncentrált, mert nagyjából végig egy helyszínen játszódik, rövid időszak alatt és kevés szereplővel, hanem mert rengeteg gondolatkezdemény lett elszórva benne, amik mind kifejtésre várnának. Megjelenik a gyermekkori traumák kérdése, a kamaszkor válságai, a családi kapcsolatok anomáliái, a szexuális érés feldolgozása és valahol mélyen a társadalmi felelősség is. (Hogyan fordulhat elő, hogy négy kiskorú hónapokra felnőtt gondviselő nélkül marad?)

Sejthető, hogy ha ennyi téma kerül elő egy ilyen rövid regényben, megnyugtató végkifejletre aligha számíthatunk. Nincs egyértelmű lezárás, a szálak elvarrása, vagy egy "tíz év múlva" epilógus. McEwan magunkra hagy felpiszkált gondolatainkkal és ránk bízza a tanulságok levonását.