"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Jeffrey Eugenides: Middlesex /Egy test, két lélek, avagy egy lánynak született fiú története/ (2002)

2018. augusztus 05. - Barbie66

middlesex.jpgA Bazi nagy görög lagzi című film hangulata homéroszi léptékű történetmeséléssel elegyítve. Gabriel Garcia Marquez -szerű családtörténet görög mitológiával vegyítve. Eugenides három generáción átívelő, rendkívül különleges történetét leginkább így lehet jellemezni. Ám nem egyszerű időutazás ez a főhős nagyszüleinek és szüleinek korába, célja nem pusztán ősei életének bemutatása - fő mozgatórugója az igyekezet, hogy felmenőit genetikailag feltérképezze, és közben magyarázatot kapjon arra, hogyan is lett ő az, ami: hermafrodita. Sötét titkokra derül fény: testvérházasság, összekuszálódott rokoni kapcsolatok lappanganak az Amerikába bevándorolt görög család életében. middlesex2.jpg

Eugenides egészen egyéni képzettársításokkal dolgozik, Calliope narratívájában keverednek az eposzi jellegű túlzások a 60-as, 70-es évek Amerikájának mindennapos jelenségeivel. A sorok között állandóan ott érezhető a misztikum, a csoda, miközben teljesen hétköznapi események kapnak új színezetet főhősünk különleges mivolta miatt. Szinte az egész 20. századot felöleli a terjengős identitáskeresés, ezért Eugenides időnként megáll, hogy összeszedje a hosszú évek történéseit. Ezek a nagyon is hasznos összefoglalók is ötletesek, mintha filmen néznénk a regény szereplőit, ahogy egy-egy jelenet felvillan életükből, a képek csak úgy peregnek a szemünk előtt.

A könyv központi témája, a szerteágazó cselekmény összefogó motívuma a főszereplő, Calliope nemi identitása, amit nem is olyan egyszerű meghatározni. Gyerek- és kamaszkorán átkísérve, az óvatos utalásokból lassan közelítünk a valósághoz, majd végül egy orvos száraz, tudományos leírásából derülnek ki a tények: XY kromoszóma, tesztoszteron-szint, hormoninjekció, korrekciós műtét... mindezt egy 14 éves, magas, sovány, mély hangú, érzékeny kamaszlány arcába tolva. Az egykor cuki, mindenkit elbűvölő kislány ebben a hiperszenzitív korban szembesül azzal, hogy valami nem stimmel vele. A nemi hormonok játékaként lassan férfias vonásokat ölt, miközben lelkiekben próbálja követni testének változásait. Egészen rendkívüli dilemmával találja szemben magát: választhat, hogy férfiként, vagy nőként éli-e tovább az életét. middlesex3.jpgSzámunkra, akiknek születéskor (fogantatáskor) eldőlt a sorsa, felfoghatatlan egy ilyen döntés, hiszen ez egy olyan vonás, ami egész személyiségünket meghatározza. Vagy mégsem? Elképzelhető, hogy vannak a léleknek, a gondolatoknak olyan részei, amik nemtől függetlenek, uniszexek? Ha igen, létezhet-e olyan kapcsolat, amiben társunkat nem férfinak vagy nőnek, hanem embernek tekintjük, és így szeretjük?

Callie (vagyis Cal) döntése egészen meglepő, és sajnos valahol elszomorító is. Új identitását pozitívan éli meg, szinte felszabadítóan hat rá, ami újfent tükröt tart nőkkel és férfiakkal szemben teljesen egyenlőtlen elvárásokat támasztó társadalmunk elé.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr8714163081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása