Gyereknevelésről szól ez a könyv, és még annyi minden másról, helyet kap kultúra, történelem, tudomány és művészet. Szó esik korunk meghatározó és közszájon forgó jelenségeiről, például a "kütyük" és a Facebook veszélyeiről, agresszióról vagy a gender-témáról (juj!). Vekerdy igyekszik tisztázni a velük kapcsolatos félreértéseket és egyszerű, világos stílusban rávilágít a gyerekpszichológiai vonatkozásaikra. Mindeközben zseniális módon illeszti be modern korunk egyszer túldramatizált, máskor csúnyán elhanyagolt témáit egy nagyobb léptékű, egységes világképbe, ahol minden a helyére kerül és mindennek rádöbbenünk a valódi jelentőségére is.

Vekerdy nem rejti véka alá a véleményét korunk társadalmáról, többször is megemlíti, hogy a világ és benne Magyarország éppen válságban van. Az emberek rendkívül rossz lelki állapotban élnek, szoronganak, depressziósak, látszólag eltűntek a valódi értékek, helyüket a külsőségek vették át. Optimista módon ezt egy átmeneti kornak nevezi, amiben a múlt külső társadalmi szabályait még nem váltották fel a belső erkölcsi parancsok, de hátha majd a jövő nemzedéke már máshogy csinálja. Csakhogy őket nekünk kell felnevelnünk, és ebben óriási a felelősségünk. 

Szerencsére ebben is segítséget nyújt, ráadásul teljesen hitelesen. Nem kínál instant megoldás-csomagokat, vagy "tippeket, hogyan legyen sikeres a gyereked". Egyszerűen arra kér, hogy - ahogy az élet minden területén, a gyereknevelésben is - hagyatkozzunk a józan eszünkre, válasszuk az arany középutat. Ne aggodalmaskodjunk, ne görcsöljünk, ne hasonlítgassuk magunkat és a gyerekünket másokhoz. Bölcs tanácsok ezek, de persze nem mindig könnyű megfogadni őket, pedig Vekerdynél mindig a gyerek az első, az ő érdekeit tartja szem előtt. Ahogy mondani szokták, a gyerekek pártját fogja - azonban régen rossz, ha nem egy oldalon állunk velük.