Egy Nobel-díjas szerző Booker-díjas műve, ami mélyen megérinti az embert. Tömör, de annál súlyosabb történet arról, hogy egy polgárháború idején az egyén milyen könnyen ki tud potyogni a társadalmi védőháló lyukain. Előbb munkanélkülivé válik, aztán hajléktalanná, míg végül a bürokrácia útvesztőjében elveszve csak egy statisztikai adat, utána pedig egy doboz hamu...

Michael K édesanyja hamvait szorongatva a kezében maga mögött hagyja a civilizációt és a hozzá kapcsolódó veszélyeket: a háborút és a szegénységet. Robinson-ként a maga kezébe venné a sorsát és saját erejéből küzdene a túlélésért. A természetközeli életmód meghozza azt a lelki nyugalmat és elmélyülést, amire egész addigi életében sóvárgott, miközben annak minden béklyójától megszabadul. Ám a társadalom (vagy ami a háború során megmaradt belőle) nem ereszti és utánanyúl: hogy "megmentsék" az életét, kiszakítják a természetből, és egy gyűjtőtáborba zárják, ahol a Kafka műveiből ismerős gépezet részévé válik. Egy névtelen, arctalan embertömegbe kerül, akiknek felülről mondják meg, mi a jó nekik. Egy olyan világba csöppen, ahol a hivatali ügymenet zavartalansága előbbre való az emberi kapcsolatoknál.

K hamar belátja, hogy lázadni teljesen felesleges, amíg az emberek többsége inkább beletörődve sorsába, a kényelmesebb utat választja. Az alávetés vagy a lázadás helyett egy harmadik utat választ: egyszerűen kilép a rendszerből. Megszökik a táborból, hogy eredeti lakóhelyére visszatérve, de egy teljesen új életformát követve próbáljon szerencsét.