Rice varázsvilága most már kezd kissé túlzsúfolttá válni: kezdetben csak a vámpírok voltak, de már az ő világuk is szépen túlburjánzott, azután jött a Mayfair-család története boszorkányokkal és táltosokkal, most pedig a szellemesdibe kóstolunk bele egy újabb New Orleans-i család, a Blackwood-ok által. Ennyi túlvilági lény nehezen kerülheti el egymást sokáig, így várható volt, hogy a vámpíros és boszorkányos sorozatok egy közös kötetben érnek majd véget. Hogy ehhez miért kellett előrángatni egy teljesen új családot és egy teljesen új főszereplőt, az nem teljesen világos, valószínűleg Rice nehezen engedi el szerelmetes New Orleans-át. 

A Blackwood család története sok elemében emlékeztet a Mayfair-ékre, csak annál sokkal rövidebb. Egy régi, befolyásos, gazdag család, gyönyörű villában egy óriási birtokon, amit sötét titkok öveznek. Ismerős, ahogy a túláradó leírások és a túlcsorduló érzelmek is. Mindenki szépséges és jólöltözött, a ruhák, bútorok és enteriőrök ízlésesek és fényűzőek. Egy zsebkendő sem pusztán zsepi, hanem minimum hófehér, habkönnyű és selymes tapintású. Sok a sírás, sokszor elhangzik, hogy "szeretlek". Ezt a költőiséget és romantikus hangulatot már megszoktam Rice-tól, sőt, még szeretem is. Karakterei azonban nem csak érzelgős látszat-lények, rendkívül műveltek és olvasottak is, sokat utaznak, és mindenről van véleményük. 

Eddig minden szép és jó, de ne felejtsük el, hogy ez valójában egy horror-regény. Az idilli felszín alatt mélységes gyűlölet és sötét titkok lappanganak. A Blackwood család (csakúgy mint a Mayfair) ismeri a legnagyobb örömöt és a legmélyebb bánatot is. A főhős, Quinn Blackwood a család legifjabb sarja, az ő gyerekkorától kísérjük végig az eseményeket egészen felnőtté válásáig. Ő lesz az összekötő kapocs vámpírok és boszorkányok között, ám hiába kap ilyen fontos szerepet, nem sikerült elég karizmatikusra. Lestat vagy Mona mellett szinte csak egy szürke kisegér.

Amiben viszont messze túlszárnyalja ez a kötet az összes eddigit, az az erotikus jelenetek gyakorisága és... sokfélesége. Elég annyi hozzá, hogy most már van biszexuális és hermafrodita vámpír is ebben a szexuálisan amúgy is túlfűtött világban. 

Összességében tehát sok újat ne várjunk a Vámpírkrónikák utolsó előtti részétől, ez egy újabb mesés díszletek közt játszódó horror-történet, sok vérrel és még több könnyel.