Lelki egészségem és békém megőrzése céljából hajlamos vagyok elbliccelni a hírek elolvasását, vagy a híradó nézését. Tisztában vagyok vele, hogy ez a struccpolitika puszta önámítás, és attól még az a sok szörnyűség, amiről a hírekben szó esik, mind megtörténik, mégis egy-egy véletlen elkapott "felkavaró történet" (lassan minden riportot így vezetnek fel, ha pedig mindegyik az, akkor egyik sem) napokig kísért. Lehetséges persze, hogy kevésbé bulváros hírforrásokból kéne tájékozódnom, és figyelmesen hallgatni/olvasni szemüveges-szakállas bácsik parttalan elmélkedéseit, vagy megismerni az utolsó kis államtitkár életrajzát is, de erről meg az a véleményem, hogy egy jól működő országban az átlagpolgároknak nem kell minden egyes politikai eseménnyel, intrikával tisztában lennie, mivel az általuk megbízott államférfiak és nők csendben teszik a dolgukat lehető legjobb tudásuk szerint. Naiv lennék? Nyilvánvalóan.

A fent vázolt nemtörődömségemért, lustaságomért szoktam "vezeklésül" Harari könyveit olvasni. Velük ugyanis egy perc alatt képbe kerül az ember a legfontosabb, legégetőbb társadalmi problémákkal kapcsolatban, és egyben, ömlesztve megkapja az eddig szőnyeg alá söpört rossz híreket. Ez a pesszimista, negatív felhang aztán szépen rátelepszik az ember hangulatára, odakint meg elered az eső... mégsem lehet megúszni Harari műveit. Annyira pontosan, élesen és közben végtelenül egyszerűen írja le korunk társadalmát, és a ránk leselkedő veszélyeket, ahogy kevesen.

Ez a harmadik könyv, amit az izraeli történésztől olvastam. A Sapiens szólt az emberiség múltjáról, a Homo Deus a távoli jövőnkről, most viszont a jelent és a közeljövőt veszi górcső alá. A vezérfonal nem változott, ezért felbukkannak ismerős gondolatmenetek, de akadnak meglepetések is. Harari a technológia és az orvostudomány fejlődéséből fakadó társadalmi változásokat vizsgálja, arra kíváncsi, hogy a ma még gyerekcipőben járó, de egyre dinamikusabban fejlődő algoritmusokra épülő mesterséges intelligencia, valamint a génmanipuláció hogyan változathatja meg alapjaiban a jelenleg ismert világunkat. Szerinte elképzelhető egy olyan (nem is túl távoli) jövő, amiben az algoritmusok sokkal jobban ismernek majd minket, mint mi saját magunkat, ezáltal képesek lesznek befolyásolni, sőt irányítani bennünket. Ezek a szuperintelligens gépek aztán átalakítják a munkaerőpiacot, emberek milliárdjait téve feleslegessé - mi lesz ezekkel a munkanélkülivé vált emberekkel? 

Az orvostudomány hihetetlen fejlődése révén pedig hamarosan lehetővé válik a "szuperemberek" megalkotása. Az igazán gazdagok előnyös tulajdonságokat vásárolhatnak születendő gyermekeiknek, így a vagyonon túl ők birtokolják majd a szépséget, erőt és intelligenciát is. Harari egy olyan jövőt vizionál, amiben az emberi faj két kasztra, sőt akár két külön fajra válik majd szét, az egyszerű, mezei Homo sapiensre és a feljavított változatukra, a kiváltságos, szupertulajdonságokkal rendelkező elitre. Hogyan birkóznak meg majd a jövő kormányai ilyen kihívásokkal?

Mindeközben Harari felhívja a figyelmet arra is, hogy a most kialakuló kettős átalakulási folyamat, vagyis a technológiai és az orvostudományi forradalom várható, és egyelőre még csak nem is sejthető problémáira nincs kielégítő válaszunk, nincs olyan társadalmi berendezkedés, ami ezekre megfelelne. A mostanában olyan sokat kárhoztatott liberalizmus jár legközelebb hozzá, de itt is alapos önvizsgálatra van szükség. Voltaképpen ezt a pofonegyszerűnek tűnő megoldást kínálja Harari az összes, nyakunkba zúduló világkatasztrófára: ismerd meg magad. Ismerd meg magad, mielőtt az algoritmusok, a politikusok, a biotechnológusok jobban ismernének, és manipulálhatnának. 

Ami újszerű volt a többi munkájához képest, az a rengeteg utalás aktuális eseményekre, kulturális jelenségekre. Gondolok itt Trump és Putyin szerepére a világ sorsának alakításában - egy egész fejezet szól Putyin külpolitikájáról Ukrajnában, megdöbbentő jóslatokkal az egy hónapja kirobbant háborúval kapcsolatban. Érdekes volt a mostanában tényleg felkapott sci-fi alkotások elemzése, a Mátrix és az Agymanók párhuzamba állítása. Harari többször engedett meg személyes példákat is, így róla is többet megtudhattunk: gyerekkoráról, zsidó származásáról, homoszexualitásáról, vagy éppen arról, hogyan képes ilyen pesszimista világképpel épelméjű maradni.