Orwell ez utóbbi munkája nem utópia, nem a jövőben játszódik, hanem nagyon is az (akkori) jelenben. Persze muszáj volt mégis valahogy finomítani, burkolni a társadalomkritikát, ezért Orwell egy modern állatmesét írt. A "mese" természetesen inkább felnőtteknek szól, mivel kemény következményekkel jár, ha állatok kezdenek ember módjára viselkedni. Márpedig ebben a könyvben ez történik: az állatok átveszik a hatalmat egy tanyán - pontosabban kivívják a függetlenségüket - és először békében, egyetértésben élnek, a fontos alaptörvényeket betartva (ezek mind arra irányulnak, hogy az állatok még véletlenül se váljanak hasonlóvá az emberhez). Mint ahogy az lenni szokott, kialakul egy elit csoport, akik "egyenlőbbek az egyenlőknél". A disznók nem végeznek fizikai munkát, a jobb ételeket ők kapják - mindezt azzal magyarázzák, hogy ők kemény intellektuális munkát végeznek a Major fennmaradásáért. A többi állat először némán tűri a zsarnokoskodást, de egyre többen zúgolódnak - őket megfélemlítik, elkergetik. Egy igazi önkényuralmi fészekké válik a Major, ahol minden kelléke megtalálható a diktatúráknak. A kezdeti nemes elveket addig csűrték-csavarták, amíg már csak a vezetői réteg érdekeit szolgálják. Mindent a Major felemelésének rendelnek alá - szóban, harsogó propagandával. Az ebből fakadó szenvedést, éhséget, minden rosszat egy külső ellenségnek tulajdonítják, egyre veszélyesebbnek festve le őt. Végül a legfőbb "tan" is megdől: a disznók kereskedni kezdenek az emberekkel, sőt vendégül is látják őket. Az utolsó kép a leghatásosabb: az embereket és a disznókat nem lehet megkülönböztetni! Ebben a jelenetben benne van az a kétélű kritika, amit Orwell illeti az emberiséget: egyrészt, bármilyen nemes eszme előbb-utóbb a hatalommal való visszaélés eszköze lesz, minden forradalom elveszti erejét, és átcsap valami teljesen másba, mint aminek indult. Másrészt, hogy éppen a disznók az a csoport, akik kiforgatják az állatok alapelveit, szintén egy durva allegória - éppen ezeket az állatokat vetjük meg leginkább. (Azonban elgondolkodtató az is, hogy valójában igen értelmes állatokról van szó.)