Sebold regénye nagyon komoly, súlyos témát dolgoz fel, ami már-már mindennaposnak mondható. Egy sorozatgyilkos elrabol és brutálisan meggyilkol egy 14 éves kislányt. Eddig tartana a hír, de a könyvben folytatódik a történet. Megismerjük a kislány szüleit, testvérét, a folyamatot, ahogy a tragédia hatására szétesik a család. A mű mégsem egyértelműen szomorú, inkább felkavarónak, elgondolkodtatónak mondanám, ami annak köszönhető, hogy Susie útját is nyomon követhetjük, utána mehetünk egy olyan világba, amit csak a már eltávozottak ismerhetnek. Susie két világ között vergődik: nem tud megválni az életétől, a szeretteitől, ezért próbálja felhívni magára a figyelmet, próbál továbbra is jelen lenni az életükben. Másrészt viszont vonzza őt a másik világ, ahol megszabadulhat kínzó emlékeitől. A könyv választ ad mindazok számára, akikben már felmerült a kérdés: mi lenne, ha meghalnék? Kinek hiányoznék, ki gyászolna meg? Sokunk vágya, hogy kívülállóként lássa szeretteit a halála után, többen be is számolnak ilyesmiről, miután visszatértek egy halálközeli állapotból. Susie története azzal a tanulsággal is szolgálhat, hogy nem csak az élőknek kell megtanulniuk elengedni a halottaikat, hanem az eltávozóknak is hagyniuk kell tovább élni a maradókat.