Igen, jól látjátok: a vizsgaidőszak közepén meseolvasásra adtam a fejem. Valamiért most erre vágytam, és jól is tettem, hogy Milne klasszikusát választottam. Egyszerre nagyon ártatlan, tiszta és humoros, szarkasztikus, szóval még "felnőtt" fejjel is élvezetes kis könyv. Karinthy fordítása még talán rá is tesz egy lapáttal, de majd az eredeti elolvasása után erről is bővebben tudok nyilatkozni. A gyerekemnek biztos ezt fogom megmutatni, nem a kilúgozott Disney-t ahol minden a végletekig le van egyszerűsítve és minden mézesmázos.

A könyv két kötetet foglal magába, az egyik a Micimackó (eredeti megjelenés: 1926), a másik pedig a Micimackó kuckója (1928), ezeket fordította Karinthy 1936-ban. Nem tudom, hogy a mai gyerek-akciófilmekhez szokott aprónépet mennyire fogják meg ezek a történetek a maguk lassú, kényelmes mesemondásával, de már csak a következő két idézet miatt is érdemes tenni egy próbát:

"Emlékszem, de mindig elfelejtem mikor rágondolok."

"- Nyuszi csöppet sem buta - mondta Micimackó elmélyedve.

- Úgy van. Okos - vélte Malacka.

- Esze, az van neki.

- Van neki - vélte Malacka - Esze, az van neki.

- Úgy vélem - mondta aztán Micimackó -, ez az oka annak, hogy soha semmit meg nem ért."