Egy 8 órányi házasság rövid történetét olvashatjuk, mely társadalomkritika és pszichológiai elemzés is egyben. Megismerjük egy fiatal pár történetét, kezdve egészen a gyerekkoruktól, hogy pontos képet kapjunk arról, milyen hatások is játszottak közre felnőttkori viselkedésükben és döntéseikben.

Florence és Edward szerelmesek, úgy tűnik azonban, hogy ez mégsem elég a boldog párkapcsolathoz: sajnos hiányzik belőlük az a képesség, hogy a problémáikat őszintén megbeszéljék - ezt a szerző határozottan a korabeli (60-as évek) brit társadalmi szokásainak tudja be. Másrészt túl nagy a különbség a két fiatal családi háttere között is: a lány gazdag szülők arisztokratikus nevelésben részesített gyermeke, a fiú szegény családból, vidékről származik. És végül egy szörnyű titokra is fény derül: Florence-t kislányként megrontotta az apja - ezt a borzasztó tényt a sorok közül, fél mondatokból lehet csak kiolvasni, mégis talán ez vezet el a kapcsolat kudarcáig. A fent említett két problémával még csak meg tudnának birkózni, de ezt a sérülést nem lehet őszinte beszélgetés és türelem nélkül begyógyítani.

A pár útjai szétválnak, és Edward csak idős fejjel érti meg, mire lett volna szüksége Florence-nek: időre és megértésre. Ezt fiatalon, az első együtt töltött éjszakára várva nem tudta megadni neki, amit csak most kezd el bánni. Számomra ebből az a tanulság is leszűrhető, hogy a régi szokás, miszerint a szexszel várni kell a nászéjszakáig, égbekiáltó baromság. Hiszen itt is össze kell szokniuk a pároknak, és a hasonló gondok rögtön kiderülnének, nem csak akkor, amikor már összekötötték az életüket...