Mai világunkban egy cigányokról szóló könyv sokak számára provokatívnak, merésznek számít, míg mások (akiktől a könyv címe is ered) nem tartják méltónak ezt a csoportot arra, hogy kultúrájuk, történetük nyomtatásban is megjelenjen. Szerencsére akadnak olyanok is, akik felismerték, hogy hosszútávon mindenképpen egymás megismerése, a békés együttélés kifizetődő a jelenlegi ellenségeskedés és szembenállás helyett. A könyvben bemutatott cigány emberek nem tipikus képviselői az "átlag" cigányságnak, életkörülményeik, képzettségük és világfelfogásuk különbözteti meg őket a többségtől. Mindegyikük élete egyedi sikertörténet, de keserűséggel, szegénységgel is találkozhatunk bennük. Úgy gondolom, hogy a könyv legfontosabb üzenete, hogy megmutassa nekünk, a többségnek, és a kisebbség többi tagjának is, hogy tessék, így is lehet élni-boldogulni. Ezek a pozitív példák talán előmozdítják a cigányság felemelkedését, és talán sok akadályt is elgördítenek az útjukból.