Verga realista és kegyetlenül őszinte regénye megmutatja nekünk, mi is rejtőzik az olasz idill mögött. Egy szicíliai falucska mindennapjait kísérhetjük végig, megismerhetjük a lakosok közti viszonyokat, intrikákat. Az író különös figyelmet fordít a Malavogliákra, voltaképpen az ő kapcsolatrendszerükön át láthatjuk mi a falusiakat, az ő hányatott sorsuk a "téma" az állandó pletykáláskor. 

A szegénység, a kemény munka a legfontosabb motívuma Verga művének, hősei többsége napról-napra próbál kuporgatni, és teljesen ki van szolgáltatva az elemeknek, illetve a többiek jóindulatának. A főszereplő család tagjai is igyekeznek, szorgoskodnak, azonban úgy tűnik, mindhiába: valami mindig közbejön, és helyzetük egyre csak romlik. Egyedül az idős nagyapa tart ki rendületlenül, és kerül konfliktusba unokájával, aki inkább a könnyebb utat választaná. 

A könyv legnagyobb furcsasága a szenvtelenség, közömbösség, még a legnagyobb csapások leírásakor is. Úgy tűnik, az író inkább távol tartja magától hőseit, nem szeretne együttérzést tanúsítani irántuk, ám ezzel olvasói előtt is elvágja ezt a lehetőséget.