Folytattam műveltségem határainak tágítását, és Aeneas-t követve a Római Birodalom mondáival ismerkedtem meg közelebbről. Persze aki csak a Caesar III. nevű számítógépes stratégiai játékból alkot fogalmat az ókori csúcsbirodalomról, annak nem nehéz újat mutatni. Az első és legmeghatározóbb benyomásom a történetekkel kapcsolatban a csodálkozás és hitetlenkedés, hogy egy olyan államszervezet, ahol madarak beléből jósolják meg a törvényeket, az egész társadalmat befolyásoló döntéseket, egyáltalán képes volt fennmaradni. Nem lebecsülni szeretném én a rómaiak erényeit, elért eredményeiket, de ha valóban madárjóslatokra bízták sorsukat, akkor csupán egy istenségnek lehetnek hálásak, és az nem Jupiter, hanem Fortuna.

Azonban nem csak a babonák, hanem a mérhetetlen intrika is könnyen keresztbe tehetett volna a Római Birodalom fennmaradásának. Míg a görögöknél az istenek avatkoztak bele az emberek életébe és kavarták meg az események folyását, addig néhány száz évvel később erre már nem volt szükség: az emberek elintézték ezt is maguk között. Árulás, vesztegetés, sztrájk és zendülés "színesítették" a római hétköznapokat, ezek miatt sokszor a puszta életbenmaradás is kétséges volt. Röviden, megszületett a politika.