Egy klasszikus műfajt, a régi jó kísértethistóriát újította meg Niffenegger legújabb könyvében, ami egy különleges keverékben egyesíti a horrort, misztikumot az emberi kapcsolatok, sorsok realitásaival. A modernizáció egyúttal a "lepedő-szellemek" korának végét is jelenti, a regényben megjelenő, bolyongó lelkek nagyon is karakteresek, megőrzik emberi tulajdonságaikat, ráadásul új elemként az ő szemszögükből is követhetjük az eseményeket, ami igazán szokatlan. 

A szellemeken kívül persze számos emberi lényt is megismerhetünk a regényben, akik mind-mind súlyos terheket, titkokat cipelnek magukkal, így a természetfeletti elemektől eltekintve is könnyen magunkkal ragadhat minket a könyv cselekménye. A két ikerpár (Edie-Elspeth, Valentina-Julia) körül sűrűsödnek össze a szálak, az ő identitás-válságaik adják az események fő mozgatórugóját, egyúttal számos érdekes kérdést is felvetve: mennyire lehet egymáshoz hasonló két ember, létezik-e teljes azonosság? Ha igen, mennyire élhetnek vissza ezzel? Ha nem, mitől alakulhatnak ki az apró különbségek? Niffenegger nem próbál választ adni ezekre a kérdésekre, inkább érzékelteti, hogy hova fajulhat az, ha maguk az ikrek sem találják meg rájuk a válaszokat.

Egyszóval ismét egy letehetetlen könyvre sikerült bukkanom, ami az izgalmas cselekmény mellett egyúttal egy nagy vágyamat is telibe találta: a helyszín ugyanis London, egy régi, sokat megélt, gyönyörű lakás, telis-tele könyvekkel... mi mást is kívánhatnék...