A lengyel szerző nem kevesebbre vállakozott, mint hogy egy 5000 éves civilizáció egyik nagy fordulópontját tárja elénk. Hatalmas történelmi és művészeti ismeretanyagát sikerült egy fordulatos és izgalmas regénnyé gyúrnia, amiből nem hiányzik az ármány, a cselszövés, de a társadalomkritika sem. Testközelből ismerhetjük meg az egyiptomiak mindeható urát, a fiatal XIII. Ramszeszt, aki két év alatt elnyeri a fáraó címét, és vakmerő terveket forgat a fejében. Benne testesül meg a haladás. az újítás vágya és a szenvedély, szemben a főpapok nagyravágyásával és maradiságával. Sajnos tapasztalatlansága okán nem veszi észre a körülötte fonódó összeesküvések hálóját, és Herihor főpap hataloméhségének áldozatává válik.

Mint oly sok történelmi regény, A fáraó is számos olyan kérdést vet fel, amikre a mai napig nem sikerült megnyugtató választ találni. Előbbre való-e az államérdek, mint a nép jóléte? Egyáltalán, lehetséges-e, hogy a kettő nem egy és ugyanaz? Meddig terjedhet az egyház befolyása a kormányzásban? Prus könyvében is számos példát szolgáltat arra, hogy bár szükség van a papok bölcsességére és szolgálataira, hogy terelgessék a népet: a szent állatok voltaképpen a mezőgazdaságot szolgálják, a böjt "megszentelt" éhínség, mégis a legnagyobb tanulság az, hogy a legtöbb pap csupán hatalomvágyát álcázza a buzgó imádsággal és vallásossággal.

Mindez olyan részletgazdagsággal, hitelességgel megrajzolt környezetben történik, hogy a könyvből felpillantva csak csodálkozunk, hogyan is kerültünk ebbe a szobába...