Egy kiégett, sokat megélt, kissé nárcisztikus rendező magányra és nyugalomra vágyva visszavonul egy elhagyatott tengerparti házikóba, ahol naplóbejegyzésein keresztül próbálja feldolgozni múltját és rendezni gondolatait. Az aszkéta életmódot azonban hamar megzavarják színházi múltjának szereplői, egykori szeretők, barátok, sőt, váratlanul felbukkan gyerekkori szerelme is. 

Innentől az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, főhősünk élete alkonyán kamaszokra jellemző érzelmi viharokon megy keresztül, miközben egy tovatűnő álmot, ifjúkori szerelmének illúzióját üldözi. Makacsul ragaszkodik ahhoz az idealizált képhez, amit az évek során felépített magában, és nem tudja elfogadni, hogy a nő bizony már nem ugyanolyan, mint mikor beleszeretett. Mindeközben barátai és szeretői mellékszereplőkként fel-felbukkannak a színen, de hősünk nem tulajdonít nekik nagy jelentőséget - mindaddig, amíg néhány tragikus veszteség rá nem döbbenti, milyen szerepet is tölt be bizonyos emberek életében, és hogy kapcsolatait nem irányíthatja önkényesen, nem dobhatja csak úgy félre őket.

A vissza-visszatérő természetfölötti a regény végén kap lényeges szerepet, magyarázatul szolgálva néhány különös körülményre - vagy lehet, hogy csak tovább bonyolítja őket? Nagy világmegváltó életbölcsességekre a konklúzióban sem bukkanunk, hiszen hősünk éli tovább életét, bár a tengerparti házban töltött nyár nem múlt el nyomtalanul.