A brazil szerző ezúttal tabutémákat döntöget: öngyilkosság és halálvágy, elmebetegség és épelméjűség - egyik sem könnyen emészhető, mégis úgy érezzük, hogy a végén minden a helyére fog kerülni. Egy fiatal lány története az események fő szála, aki 24 évesen úgy dönt, nem szeretne tovább élni. Bekerül egy elmegyógyintézetbe, ahol közlik vele, hogy az öngyilkosság céljából bevett rengeteg gyógyszer visszafordíthatatlanul károsította a szívét, úgyhogy csak néhány napja van hátra. Ez alatt az idő alatt Veronika több bentlakóval is megismerkedik, és a mások sorsán és küzdelmein keresztül átértékeli a saját életét. Miközben halála napját várja, több dologra is ráeszmél: egyrészt, hogy az intézet lakóinak többsége teljesen egészséges, és csak azért színlelik, hogy betegek, mert nem akarnak visszatérni a "normális" életbe (lásd: Száll a kakukk fészkére). Veronika arra is rádöbben, hogy az "őrült" jelző mennyire felszabadító - akire rásütik, arra többé nem vonatkoznak a társadalmi elvárások és szabályok, így olyasmiket is megtehet, amikre "normális" körülmények között gondolni sem merne. Ezek az "őrültségek" aztán sok esetben olyan élményekhez juttatják, melyek segítségével jobban megismerheti önmagát.

Ez történik Veronikával is, aki életének utolsó napjaiban végre megérti, mit is szeretne elérni, mire vágyik igazán, és ki is ő valójában, sőt, még a megfelelő társra is rálelt mindezekhez - sajnos azonban kifutni látszik a megszabott időből, és túl későn nyerte vissza életkedvét...