Azt már Stephen King óta tudjuk, hogy az emberi elme a borzalmak legfélelmetesebb tárháza. Bár Fowles regénye nem kimondottan horrortörténet, inkább pszichológiai jellegű, a kiszolgáltatottság, a bezártság rémesebbek bármilyen véres jelenetnél.

Mirandát, a gyönyörű, tehetséges és intelligens festőtanoncot foglyul ejti egy antiszociális, beteg férfi egy luxusbörtönben, amit lottónyereményéből épített. Itt aztán lesi a lány minden kívánságát, udvarias vele, látszólag semmiféle hátsó szándék nem vezérli. A lány "birtoklásának" puszta ténye teszi őt boldoggá. Miközben a férfi lepkegyűjteményét nézegeti, Miranda rádöbben, hogy ő is csak egy különleges tárgy elrablója szemében. Az egyszerű, műveletlen és lomha férfi lassan felőrli a lány intellektuális fölényét, a bezártság és a magány pedig az egész lényét. A fényt kioltja a sötétség, és nyomtalanul eltűnik. Ez az érthetetlen halál azonban talán csak az első a sorban, hiszen bármikor újabb pillangó akadhat a tébolyult férfi hálójába.