Újra elővettem azt az egyetemi évek alatt olvasott regényt, ami megjelenésekor óriási botrányt kavart és írójának életét is veszélybe sodorta. Annak idején nem volt időm elmélyedni Rushdie bonyolult világképében, inkább csak átsiklottam fölötte, kipipálva az olvasmánylistáról. Másodszorra olvasva sem állíthatom, hogy megvilágosodtam a könyv kapcsán, de mindenképpen többet sikerült kihámoznom belőle, és már azt is sejtem, mi válthatta ki az iszlám világ felháborodását.

Rushdie a mágikus realizmus stílusjegyeit felhasználva alkotott egy kerettörténetet két, hazájától elszakadt indiai színészről, akik az új kultúrában sem találják a megoldást problémáikra. Az elhagyott és a még szokatlan új identitás közti csapongás, otthontalanság érzése rányomja bélyegét kapcsolataikra és lelki egészségükre is. Ez furcsa álmokban, látomásokban manifesztálódik, amik időről-időre megszakítják a fő cselekményszálat. Ezekben az iszlám vallás szent szövegei, alakjai, a modern világ aktualitásai, és a pop kultúra jelenségei alkotnak valami rendkívül furcsa és zavaros keveréket. Felbukkan a Próféta alakja is, aki azzal borzolja a hívő muszlimok idegeit, hogy Allah tanításait meghamisítva közvetítette, annak tudta nélkül a bolondját járatta vele, így tehát a Korán szent szövegei egytől-egyig hiteltelenek. Ráadásul Rushdie az akkori muszlim vallási vezetőt fanatikus zsarnokként ábrázolja, aki válaszul kiátkozta és halálra ítélte őt. Azóta számos merényletet kíséreltek meg az író és a könyv fordítói ellen is. Nyilvános könyvégetések és betiltások kísérték a Sátáni versek rögös útját, ami ezáltal kiérdemelte a modern kori szólásszabadság úttörője címet.

Minden egyes elégetett könyv világosabbá teszi a Földet.

Eredeti: 

Every burned book or house enlightens the world; every suppressed or expunged word reverberates through the earth from side to side.

Ralph Waldo Emerson