Egy rövidebb mélyrepülés után a kanadai írónő ismét elkápráztatott zseniális stílusával. Mint azt már megszokhattuk tőle, ezúttal is nők vannak a cselekmény középpontjában, a férfiak csak mellékszereplőkként tűnnek fel. Három nő sorsát követjük nyomon, akiket összeköt a közös "ellenség", a gyönyörű és gonosz Zenia. Mindenkit átver, mindenkinek rátapint a gyenge pontjára, és kedvére tesz tönkre életeket. Miközben rendkívül bosszantó hazugságait olvassuk, megismerjük a három, egymástól teljesen különböző főhős életét. Az intellektuális Tony, a spirituális Charis és a karizmatikus Roz egész gyerekkora és felnőtté válása rajzolódik ki előttünk, minden örömével és bánatával. 

A regény erősségét ezek a leírások jelentik, Atwood érzékletesen tárja fel a szülő-gyerek kapcsolatok különféle mintázatait. Karakterei mélyek, kidolgozottak és valahol mindenki magára ismerhet bennük. Tökéletesen megvilágítja, hogy a nők viszonya a szüleikhez (különösen az anyjukhoz) milyen hatással van a későbbi kapcsolataikra. A gyerekkorban szerzett sérülések elkísérik őket a párválasztásnál is, és megállapodott, családos emberként sem múlnak el nyomtalanul. Ezekbe a sebekbe hint sót könyörtelenül Zenia, a manipulatív főgonosz, akinek elvetelmültségét a három nő fel sem fogja igazán. Naivitásuk, jóhiszeműségük szinte már megmosolyogtató, ám annál jobban sajnáljuk őket, mikor csalódniuk kell. Zenia nem csak a gyenge pontok megtalálásában tehetséges, mesterien használja ki a társadalmi konvenciókat is, hogy zavarba ejtse áldozatait. 

Persze ekkora gonoszság őt is felemészti, és mikor már azt hinnénk, hogy valamiféle földöntúli démon, kiderül róla, hogy ő sem sebezhetetlen. A könyv spirituális vonalon is értelmezhető, Zenia talán nem is volt valódi személy, csupán a három szereplő félelmeinek, gyengeségeinek kivetülése, amit legyőzve jobb, teljesebb emberré válhatnak.