Nem volt egyszerű menet Rushdie regénye, de talán merhetem azt mondani, hogy megérte. Azért a nagy bizonytalanság, mert nem teljesen tisztult még le bennem, mit is akart elérni ez a könyv. Szokás szerint annyi motívum, szereplő és epizód vonult el a szemem előtt, hogy csak kapkodtam a fejem, és nem egyszer el is veszítettem a fonalat. A fő cselekményszál kibontakozása közben Rushdie megkapargatja a Holokauszt-témát, a II. világháborús eseményeket, az indiai-pakisztáni konfliktust és Kasmír kényes helyzetét. A történelmi-földrajzi utazgatás közben "egymásnak ereszt" keresztény, zsidó, muszlim és hindu karaktereket, azok teljes kulturális-vallási pakkjával. Ha mindez nem lenne elég, nemcsak időben és térben ugrál, hanem a valódi és a mitologikus világ között is. 

Mindez egy lenyűgöző, színes kavalkádot eredményez, amiben a viszonylag egyszerű történet is átértékelődik, plusz jelentéssel bővül. A szerelmi bánat és csalódás bosszúvággyá alakul, elhibázott döntések miatt életek mennek tönkre, látszólag értelmetlenül. A sok szenvedés, kín és keserűség mellett azért megtaláljuk a szeretet, barátság és jóság nyomait is, ezért a végső benyomás könyvről nem lesz teljesen negatív.