Az Egri csillagok után nagy izgalommal vágtam bele egy középkori tematikájú, magyar hétköznapokat leíró könyvbe: milyen érdekes lesz majd arról olvasni, hogyan éltek a várvédők kortársai, milyen is volt az élet itt az 1400-1500-as években. Ehhez képest nem találtam mást, mint száraz tényeket, adatokat (évszámok, nevek, stb.), akárcsak egy iskolai történelemkönyvben. A szerző sokszor megemlíti, hogy erről vagy arról nem áll rendelkezésre elég forrás, a hiányos részeket pedig unalomig ismert tényanyaggal vagy érdektelen és kínos viccekkel töltötte ki. Ha nem találni elég anyagot egy könyvhöz, akkor azt egyszerűen nem kell megírni, a szörnyű és sokszor szexista "humorra" pedig nincs mentség, nincs helye egy ilyen kötetben. Elképzelhető, hogy szóban, egy előadás közben beszúrva még működhet, de leírva gáz.

Azt a szomorú következtetést kell levonnom, hogy az ismeretterjesztő, igényes és egyben szórakoztató történelem-bemutatás nagyon kevés magyar szerzőnek megy. Külföldi írók könnyűszerrel tárják elénk akár több ezer éve letűnt kultúrák hétköznapjait, szokásait, mi pedig a saját őseink életét sem ismerjük pontosan. Illetve lehet, hogy van róla tudomásunk, de a történészek nem tartják említésre méltónak. Pedig nemcsak a "nagy történelem" fontos - arról hallani épp eleget az iskolában. Ahogy Gandalf barátunk is megmondta:

Hétköznapi népek kis tettei, apróságok tartják sakkban a sötétséget: egyszerű kedvesség és szeretet.