A sorozat előző részéhez képest egy generációnyit ugrottunk vissza az időben, és az 1918-1945 közötti magyar társadalom magánéletébe áshatjuk bele magunkat. Ez a korszak már annyira távolinak tűnik, hogy azt hihetnénk, a töriórákon tanultakon kívül más közünk nincs is hozzá. A könyvet fellapozva viszont egymás után értek a meglepetések, a váratlan felismerések: "jé, a papának pont ilyen konyhabútora volt! Azta, a mamának is Váncza-sütőporos reklám van a szakácskönyvében!" Sőt, nemcsak a nagyszüleink, hanem a szüleink generációját is átitatják még a Horthy-korból származó szokások, gondolok itt a disznóvágás és a vasárnapi húsleves szentségére. Nagyon furcsa érzés az eddig csak a száraz dátumok-nevek-események szintjén ismert időszak emlékeit felismerni a jelenben. Mindehhez Gyáni Gábor remek stílusa, olvasmányos és szabatos fogalmazásmódja társul, ami igazán élvezetessé is teszi a könyvet.

Akadnak azonban kevésbé nosztalgikus felhangú összecsengések is a jelennel, mégpedig politikai kommunikáció szintjén. Kísérteties egyezés mutatkozik a Horthy-korszak és a mai kormányhű média nyelvhasználatában, és valószínűleg - ebből sejthetően - az ország vezetőinek gondolkodásmódjában is. Száz évvel ezelőtti értékrenddel, világfelfogással azonban aligha lesz helyünk a modern és felvilágosult Európában.