Eljött az ideje annak, hogy a gyerekkönyveket szülői szemmel olvassam, felkutatva az értékes, tartalmas és színvonalas műveket, amiket nyugodt szívvel adok majd az ifjú olvasópalánta kezébe. Sendak könyvéről először a belőle készült film kapcsán hallottam, pedig angol nyelvterületen igazi klasszikusnak számít.

Gyerekeknek készült műveknél általában az illusztrációnak legalább akkora szerep jut, mint a történetnek, jelen esetben viszont jócskán a rajzok felé billen a mérleg nyelve. Sendak egyszerre írója és grafikusa is a kötetnek, így kép és szöveg szoros egységet alkotnak. A színes rajzok jobban le is kötik a kicsiket, másrészt vizuálisan is fejlesztik őket. A történet végtelenül egyszerű, mégis sokféleképpen értelmezhető, és fontos üzeneteket hordoz magában. Egy kisfiú (Max) összeveszik az anyukájával mert sokat rosszalkodik, a szobája varázslatos módon erdővé alakul, és ő elhajózik a vadakhoz, akik királyukká választják. Végül honvágya lesz, visszatér a szobájába, ahol meleg vacsora várja. Max kalandja két alapvető, felnőtteknek talán banálisnak tűnő igazságot közvetít kimondatlanul: legyen bármilyen "rossz" egy gyerek, az anyukája mindig meleg vacsorával várja majd, vagyis a szülők minden csínytevés után megbocsátanak, és az otthon egy olyan hely, ahová bármilyen messziről haza lehet menekülni.