Újabb kötelező olvasmányt végeztem ki, ezúttal csak pár óra alatt, mert tényleg rövid és szórakoztató könyvről volt szó. Arra nem emlékszem pontosan, hogy melyik évfolyamon ismerik meg Bambi történetét a gyerekek, de talán még alsóban, vagyis 9-10 évesen. Az olvasóközönség zsenge kora ellenére a regény bővelkedik naturalisztikus részletekben, ömlik a vér, dőlnek a belek, szerencsétlen állatok hullanak jobbra-balra... nekünk, embereknek köszönhetően. Talán a sokkoló jelenetek megerősítik a kicsiket abban, hogy a vadászat mennyire undorító és barbár szokás (arról nem is beszélve, hogy a bátorra pálinkázott vadászcimborák leginkább önmagukra és egymásra veszélyesek). Az állatok szemén át láttatva ez a "nemes, férfias sport" nem több puszta mészárlásnál.

Salten gyönyörű képekben tárja elénk az erdő és lakóinak életét: szépségeit és nehézségeit, könyörtelen valóságát. A vadállatok napjai állandó feszültségben, félelemben telnek, sosem lanyhuló figyelemmel kell lesniük a veszély legkisebb jeleit. A nyugalom, a pihenés percei rövidek, az éhezés, a hideg, a menekülés órái hosszúak. A realitáson túlmenve valamiféle emberi hierarchiát is próbál az állatok kapcsolatrendszerére erőltetni, így lesznek például az őzekből, szarvasokból hercegek. Ez már persze a mese része, ahogy az is, hogy az öreg őz segítségével a nyúl kiszabadul a hurokból. Mese az is, hogy az állatok leállnak a tisztáson pletykálni, és kibeszélni egymást. De ezekre az elemekre szükség van, hogy a történet fogyasztható, a mondanivaló befogadható legyen. 

A regény csúcspontja, amikor Bambi immár felnőtt őzként szembesül azzal, hogy az eddig mindenhatónak és halhatatlannak hitt ember is csak ugyanolyan élőlény, mint az erdő lakói, és fegyver nélkül elég sebezhető is, fontos üzenetet hordoz számunkra. Az emberiséget újra meg újra emlékeztetni kell gyengeségére, legyőzhetőségére és pótolhatóságára is, máskülönben végtelen arroganciájával képes kiirtani maga alól az egész bolygót. A Disney-feldolgozásban persze ez mondanivaló teljesen elvész, egyedül Bambi anyjának elvesztése vethet hullámokat a kis gyereklelkekben - bár akik Disney-meséken nőttek fel, hozzáedződtek már az árva/félárva főszereplőkhöz (ennek vajon utánanézett már valaki?).