Bár az "árvízi csónakos" szókapcsolatról nekem először Wesselényi Miklós alakja rémlett fel, ezúttal nem róla szólt ez a könyv, hanem a szír származású Zeitoun Abdulrahmanról, aki nagyjából hasonló hőstetteket vitt véghez - kb. másfél évszázaddal később és egy fél világgal odébb.

Igazi amerikai történetnek indul, önfeláldozással, hősies tettekkel és megdöbbentő részletekkel a 2005-ben Katrina hurrikán által sújtott New Orleans-ből. Abdulrahman úgy dönt, hogy nem követi családját, hanem a házukban várja ki a vihar végét, hogy a keletkező károknak mielőbb elejét vehesse. Miután értékeiket biztonságba helyezte, úgy dönt, hogy csónakján végigjárja a környéket, és segít bajbajutott szomszédain. Rengeteg embert mentett ki és helyezett biztonságba.

Aztán váratlan fordulatot vesznek az események, amikor Abdulrahman a városba rendelt katonai különítmény fogságában találja magát. Az eddig hajmeresztőnek hitt történet hirtelen szürreálisba fordul. A férfit alapvető jogaitól megfosztva, embertelen körülmények között rabosítják, a törvényes igazságszolgáltatás szabályait teljesen semmibe véve. A megtörtént eseményeken alapuló, jól dokumentált történet egy teljesen más képet fest az Egyesült Államokról, arról az országról, melynek alkotmánya a "Szabadság, egyenlőség, testvériség" eszmeiségén alapul. Ezt az értékrendet azonnal felülírja a zsigeri félelem és gyanakvás, ami a szeptember 11-ei terrortámadások óta az országban uralkodik. Abdulrahman szír származása, akcentusa és barna bőre bőven elég ahhoz, hogy Al-Kaida tagnak és potenciális terroristának nézzék. Szerencsétlen férfi számára az USA már soha többé nem lesz az ígéret földje, az ország, ami iránt annyi hálát érzett valaha, mert bár felesége és ismerősei révén végül nagy nehezen kiszabadul, az elszenvedett események örök nyomot hagynak lelkében.