10 éves a litfan
A blogom régebbi bejegyzései közt böngészve meglepve vettem észre, hogy a legelső könyvelemzést bizony még 2010-ben írtam! Ez a 10 év rengeteg változást hozott az életembe, de a könyvek és a róluk írt kritikák biztos pontként mindig megmaradtak nekem. Voltak (olvasás szempontjából) aktív és kevésbé haladós időszakok, de a kitűzött cél, az 1001 db könyv elolvasása lassan, de biztosan közeledik.
Ezt a szép kerek évfordulót megünneplendő, idén minden hónapban összeállítok egy tematikus top 10-es listát az eddigi olvasmányaimból. Nyilván (ahogy eddig is) minden esetben egy teljesen szubjektív, csakis a saját ízlésemet tükröző rangsorról lesz majd szó, aminek a célja a visszatekintés, az összegzés és az esetleg feledésbe merült könyvek felidézése.
Január - Top 10 vámpíros könyv
Kezdjünk is bele a visszatekintésbe, de előtte az ablakon tekintsünk ki: mindenhol sötétség, hideg, komorság... mi is illene jobban ehhez a hangulathoz, mint egy jó kis vámpírregény? Csokorba is szedtem mindjárt tizet, a szerintem legjobbakat.
Eddig összesen 16 ilyen jellegű regényt olvastam, ezért nem állíthatom, hogy átfogó a tudásom a vámpír-jelenségről az irodalomban. Annyi biztos, hogy időről-időre divatba jön az olvasók között, ahogy az is, hogy minden korszaknak más a vámpír-ideálja. Míg a nagy klasszikus, Bram Stoker Drakulája, minden vámpírok ősatyja, egy állatias ösztönlény, egy valódi szörnyeteg, addig Anne Rice kortalan, bölcs és vonzó lényként ábrázolta a vérszívókat, a legújabb, Stephenie Meyer által kreált vámpírok pedig már-már emberien gyengék és esendőek. A vámpírok tehát idővel egyre emberibbé váltak, a természetfeletti képességeik, szörny mivoltuk egyre inkább a háttérbe szorul. Hogy ennek mi lehet az oka, az valószínűleg a korszellemben, a modern olvasó gondolkodásában keresendő: a 21. századi embernek önmagában a misztikum, a természetfeletti már nem elég érdekes, jobban izgatja a dolgok miértje, a döntések mögötti motiváció, a szereplők háttere. Így egy vámpírregényt olvasva egyszerre tud eltávolodni a saját világától és közben mégis megérteni számára is fontos kérdéseket.
Ami a listát illeti, közel sem fedi le a legolvasottabb vámpíros könyveket, sok olyan szerző kimaradt, akik nyilván helyet érdemelnének rajta, csak éppen még nem volt szerencsém egyik alkotásukhoz sem. Ilyen például Cassandra Clare, Darren Shan vagy J. R. Ward, csak hogy a legolvasottabbakat említsem. Majd a következő 10 évben...
10. Stephenie Meyer: Twilight-saga
A listára éppen csak felfért a legújabb vámpíros divatregény. A négy részes sorozat vámpírjaiból hiányzik minden, ami ezeket lényeket különlegessé, földöntúlivá teszi, voltaképpen egy tini-románc kellékeivé alacsonyítják őket. Valószínűleg a felnőtt olvasók helyett a tinilányoknak igyekezett kedvezni az írónő, ennek a felszínes, finoman romantikus, (de semmiképp sem erotikus) hígított vámpírtörténet összedobálásakor.
9. Anne Rice: The Tale of the Body Thief
Már a visszaszámlálás kezdetén elárulom, hogy Anne Rice regényei többször is előfordulnak majd a listán. Hozzám az ő vámpír-ábrázolása áll a legközelebb, az ő hősei egyszerre kortalanok és modernek, időtlenül bölcsek és halandóan gyarlóak. Ráadásul az írónő igazi univerzumot teremtett köréjük, bonyolult világképpel és eredettörténettel. Ebben a konkrét kötetben azt a problémát boncolgatja, hogy egy vámpír visszaváltozhat-e emberré: milyen testi-lelki következményei lennének egy ilyen folyamatnak. Lestat, a később még sokat emlegetett főhős egy cseppet sem álszent, a kezdetben sóvárgott halandó-léttől hamar megcsömörlik, és bármit megtenne, hogy visszaszerezze a sok áldozattal járó, de mégis csak vonzóbb halhatatlanságát.
8. Lara Parker: Éjsötét árnyék - Angelique hagyatéka
A következő két helyezett üde színfoltot jelent a Meyer-Rice-Stoker uralta mezőnyben. Bár Parker regényében a vámpír igazából csak mellékszereplőként jelenik meg, a 70-es évek adta hangulat és a zseniális filmfeldolgozás miatt mégis felkerülhetett a listára. Az erős női főszereplő (aki ugyan nem vámpír, hanem boszorkány) újabb pluszpontot jelent, főleg mivel szembemegy az "erős férfi szörnyeteg-gyenge női áldozat" klasszikus horror-klisével.
7. John Ajvide Lindqvist: Let the Right One In
A lista talán legkülönlegesebb kötete, ami teljesen más megközelítésben mutatja be a vámpírokat. A megszokott séma szerint a vámpír a saját világából kiszakadt, kortalan (de felnőtt testben létező) lény, aki jórészt távolról szemléli az embereket, legfeljebb zsákmányért vadászva ereszkedik le közéjük. Legtöbbször gazdag arisztokrataként ábrázolják, aki igyekszik minden földi jóval körülvenni magát. Lindqvist regénye ehhez képest egy svéd lakótelepen játszódik, ahol a modern társadalom minden problémája képviselteti magát: szegénység, iskolai bántalmazás, bűnözés. A főszereplők (beleértve a vérszívót is) ráadásul gyerekek, ami különös színezetet ad a történetnek. A gyermeki ártatlanság és rácsodálkozás furcsa keveréket alkot a vámpír-lét borzalmaival, a végeredmény egyszerre szívet melengető és hátborzongató.
6. Anne Rice: Memnoch, the Devil
A rövid kitérő után ismét csak a nagy kedvencemhez kell, hogy visszatérjek, és innentől már elég nehezen ment a rangsorolás. Ezt a regényt úgy érdemes elképzelni, mintha Dante Isteni szinjátékában nem egy ember, hanem egy vámpír járta volna be a hihetetlen utat a pokoltól a mennyországig. Ki más is vállalkozhatna egy ilyen utazásra, mint a nyughatatlan Lestat, akinek halhatatlan és sokat megélt szelleme alapjaiban kérdőjelezi meg a kereszténység legalapvetőbb struktúráit. Valójában a Memnoch jóval túlmutat már egy sima vámpíros regényen, és olyan filozófiai-teológiai témákat jár körbe, mint a vámpírok szerepe a vallásban, vagy a helyük a túlvilágon. Engem azonban itt már sokszor elvesztettek, ezért került "csak" a hatodik helyre.
5. Anne Rice: The Queen of the Damned
Következzen az élmezőny! Rice megalkotta az első valódi női vámpír-karaktert, aki egyből nekiugrik az addig a vámpírok közt is uralkodó patriarchális világrendnek, és szíve szerint kiirtaná az összes férfit a világon. A többi vámpír lenyűgöző eszmefuttatásokkal igyekszik meggyőzni, hogy férfiakra igenis szükség van a társadalom normális működéséhez. Ez a regény sem a Meyer-féle egysíkú, bevezetés-tárgyalás-befejezés szintű írások közül való, a heves vita közben előkerül történelem, vallás és politika is. Ezek a gondolatmenetek ezúttal viszont egyáltalán nem untattak, hiszen a témájuk sokkal jobban foglalkoztatott - aki viszont jót akar magának, a könyvől készült filmet eszébe ne jusson megnézni!
Bizony a műfaj nagy klasszikusa, minden vámpíros történet gyökere nem fért fel a dobogóra. Ez nagyrészt a viktoriánus ízlés számlájára írható, ami nem tette lehetővé, hogy a híres-hírhedt gróf eleget szerepeljen a könyv lapjain. Rémtetteiről mindössze másodkézből értesülünk, beszámolók, levelek, naplóbejegyzések formájában. Ezekből egy igazi szörnyeteg képe rajzolódik ki, aki megtestesít mindent, amitől egy jó keresztény (és viktoriánus) iszonyodik: ösztönös, állatias, fékezhetetlen. Valahogy mégis ez teszi vonzóvá, és ez a kiindulópontja minden vámpírokkal kapcsolatos ambivalens érzésünknek, amitől ezek a regények annyira népszerűek lettek.
3. Freda Warrington: Dracula the Undead
Száz évvel a nagy előd megjelenése után egy női szerző végre úgy nyúlt Drakula gróf karakteréhez, ahogy azt a modern olvasók megkívánják. Szemérmes kisasszonyok sorai közül felsejlő vérszívó helyett valódi főszereplővé lépett elő, aki ráadásul egy karizmatikus és vonzó férfi álarcát öltötte magára. Drakula egydimenziós szörnyetegből egy érző, gondolkodó, nehéz döntéseket hozó lénnyé vált, aki megőrizte az eredeti figura erotikus kisugárzását. Sajnos a könyv hazánkban méltatlanul kevés olvasót szerzett magának, pedig ha nem is ér fel Rice művészetéhez, a Stephenie Meyer-Lara Parker mércét bőven megüti.
2. Anne Rice: Interview with the Vampire.jpg)
Aki idáig eljutott a tizes listán, azt nem éri majd váratlanul a további helyezések sorsa. Voltaképpen már a rangsor összeállításakor tudtam, melyik két regény marad a végére, csak a pontos sorrenden rágódtam egy kicsit. Sokáig az Interview-t tartottam a kedvenc vámpíros könyvemnek, hiszen mégiscsak ez volt az első találkozásom a Rice által megteremtett modern vámpírokkal. A filmfeldolgozás is remekül sikerült, és talán ez vitt el engem kezdetben Louis karaktere felé. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez a kötet csupán a bevezetés Rice csodálatosan összetett világába, és a főszereplőnek hitt Louis később a háttérbe szorult. A rengeteg önmarcangolás, a lelkiismeretével gyötrődő vámpír alakja csak ideig-óráig ébresztett bennem rokonszenvet, hamar meguntam és inkább az a vámpír kezdett érdekelni, aki élni tud természetfeletti képességeivel és nem fél kihasználni azokat...
1. Anne Rice: The Vampire Lestat
Ez a vámpír pedig nem más, mint Lestat, Anne Rice Vámpírkrónikák című sorozatának valódi főhőse és központi figurája. Az ő kalandjain keresztül nyerünk betekintést a vámpírok titokzatos, mindent átszövő világába. Szerintem az írónő is sokkal inkább magáénak érezte Lestat karakterét, nem hiába lett sokkal kiforrottabb a sorozat második része. Ez persze azzal is jár, hogy azok az epizódok, amikben Lestat nem szerepel, sokkal gyengébben sikerültek (és nem is kerültek fel a listámra). Ebben a kötetben valósult meg leginkább a modern vámpír eszménye: egy lény, aki tisztában van halhatatlan mivoltának minden előnyével és hátrányával, és képes azokkal együtt élni, mi több, hasznára fordítani azokat. Ráadásul örökké nyughatatlan elméje nem elégszik meg azzal, hogy egy elefáncsont-toronyban ülve merengjen, hanem ősrégi törvényeket is felrúgva kutatja létezésének gyökereit. Mindeközben képes megtalálni a helyét a 20. században is, olyannyira, hogy már-már elhisszük Rice-nak, hogy ő valóban csak lejegyzője, és nem kitalálója Lestat minden szavának.
Ezzel az idei első ranglista végére értem, a vámpíros könyvek sorát egyelőre lezárom. Biztosan fogok még olvasni hasonlókat, annál is inkább, mivel nem értem még a Vámpírkrónikák végére, és Rice biztosan addig folytatja regényei írását, amíg csak tudja. Kíváncsi vagyok, hogy vajon megtörik-e a vámpír-divat lendülete, és hogy milyen lesz a jövő korok ízlésének vámpírja?
