A Magyar irodalmi szerelmeskönyv alcímet viselő, igényes kivitelű kötetet minden tarisznyás bölcsészlány ultimate ajándékaként lehetne elképzelni. Irodalom, szerelem... túláradó romantika, mindent elsöprő érzelmek, múzsa és művész viszonya - ez mind megtalálható ebben a könyvben. Ám az ismert és (általam) kevésbé ismert magyar szerzők magánélete nem csupán rózsaszirmok és szerelmeslevelek kavalkádja: fájdalmas életutak és szomorú emberi sorsok krónikája is egyben.

Irodalmi bulvár - a másik jelző, amit szívesen aggatnak Nyáry Krisztián kötetére. Való igaz, nem tekinthető fajsúlyos monográfiának, vagy hiteles életrajznak sem. Inkább az első lépcső a magyar irodalom felé azoknak, akiknek a kimerevített, kanonizált tankönyvi életrajzok nem vették el tőle a kedvét. Egy kis tiszteletteljes pletykálkodás, jóindulatú adomázás, hogy meglássuk az irodalomórák szoborszerű alakjai mögött az embert. Ezek az emberek pedig esendőek, rossz természetűek, önzőek, féltékenyek, hazudnak, félrelépnek - és bizony ölnek is. A nagy tehetségnek ára van, amit gyakran a művész szerettei kénytelenek megfizetni.

Amit először könnyed olvasmányként emeltem le a polcról (mert hiszen valaha bölcsészlány voltam én is), hamar kis magyar tragédiák gyűjteményévé vált. Mintha csak a sorscsapások árnyékában teremnének tehetségek és remekművek: alig akad olyan író vagy költő, akinek nyugodt, gondtalan élet adatott meg. Legyenek akár egészségügyi problémák, anyagi nehézségek vagy a történelem viharai, mindenkinek kijutott a szenvedésből, amit végül nevüket megőrző irodalmi művekké formáltak át.